Nem szokás olyasmivel dicsekedni, mint amivel én hozakodok elő máris, de mégis jó lesz az ide. Egy nagyon első cikkem után, ami a meg nem értett muskotályról szólt, érkezett egy levél a szerkesztőségbe Bukovics Martintól. Azt írta, mintegy zárásul: „a szőlészet-borászat nem valamiféle misztikum, amit hordóból előcsalogatható tündérekkel játszva lehet megtapasztalni négy palack után, hanem érteni kell hozzá”.

Ami a már-már szokásos késő tavaszi fagyoknál sejthető volt, majd erre a nyári csapadék-meleg-pára kombó és a peronoszpóra nyomás még rátett, most végképp realizálódott: minden idők egyik leggyengébb termését takarították be Franciaország szerte. És ezúttal nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is.

A Wines of Macedonia (ami egy helyi borászatok által finanszírozott NGO) idén 6. alkalommal rendezte meg a Vranec World Day-t, mely az ország egyik legfontosabb szőlőfajtájára kívánja felhívni a világ borfogyasztóinak figyelmét.

Mi a dolga egy boros újságírónak, kérdezi az MBK, a Magyar Borszakírók Köre. Jó pár vélemény elhangzott, összefoglaljuk a magunkét és elhatároljuk magunkat néhánytól.

Hogyan folyik egy generációváltás? Megéri-e bio művelésmódra váltani? Mennyi idő, amíg egy új bor elkészül? Van-e igénye a piacnak egy újabb borra, vagy kettőre, miközben a borfogyasztás csökken? A Heimann Családi Birtok sajtótájékoztatóján ezekre a kérdésekre is kerestük a választ.

Az elmúlt egy évben kapott már hideget-meleget, én magam is többször hallottam azt a vélekedést, hogy a nagy felhajtással beharangozott Nemzeti Bormarketing Stratégia nem is létezik, az egyetlen fotó, ami kering róla az interneten, csupán egy címlap, alatta üres oldalakkal. Aztán amikor elkezdtem utána érdeklődni és kértem, hogy belelapozhassak, rögtön alá kellett írnom egy titoktartási nyilatkozatot, ami bevallom nem oszlatta el a kételyeimet, sőt, inkább erősítette azokat. De hát mi baj lehet - gondoltam -, hiszen a bortermelő énjét több mint egy évtizede ismerem, szóval csak nem eszik meg reggelire, vagy ha mégis, hát majd azt is megírom. Végül a „haditervet“ is átlapozhattam és még Rókusfalvy Pállal is tudtam beszélgetni egy órácskát, íme…

Nem kevesebbre vállalkozott a somlói kis pincészet tulajdonosa, mint erkölcsi ítéletet mondani mindenek felett, vagy ha ezt mégsem tenné, legalább mindenki más felett, aki nem teszi meg. Természetesen megint a szaksajtó és a borszakértők a hibásak, de ezt már megszokhattuk. Lássuk hát, miről is van szó!