Kezdjük az elején. Egyáltalán hogyan kerültetek Párizsba, erre a kóstolóra?

A franciaországi forgalmazónk szólt december közepén, hogy lenne lehetőségünk itt kiállítani. Az van a szabályzatban, hogy idős, érlelt borokat kell vinni, a 2019-es száraz borainkkal még éppen belefértünk a kiírásba.

Hogyan kell elképzelni a Vinapogée-t?

Bizonyos értelemben pont olyan, mint az itthon is megszokott sétáló kóstolók, csak ott talán kevesebben jöttek vissza többszöri újra kóstolásra. A viccet félretéve, a kiállítók és a látogatók is más dimenzióban mozognak, legalábbis ami a borvilágot illeti. Csak hogy értsd, olyanokkal álltunk egy teremben az asztal mögött, mint a Château Brane-Cantenac (Egy jól ismert másodosztályú birtok Bordeaux-ból. - a szerk.), a Château Suduiraut Sauternes-ből, az Alfred Gratien, Pol Roger és Ruinart pezsgőházak Champagne-ból, a Domaine du Clos des Fées Franciaország déli részéről, a Bouchard Père & Fils vagy Louis Jadot Burgundiából.

Fotó: Barta Károly

Mi értelme volt régi éjváratokat mutatni? Hiszen ezek a borok már nem kaphatóak.

Sokan azt csinálták, köztük mi is, hogy megmutattuk a régi évjáratot, de másnap már nyilván a friss borokkal mentünk el a címekre. Ezt amúgy a francia partnerünk nagyon érezte, előzetesen listát írt a várható vendégekről, akiket nem ismert, azokról még fotót is nyomtatott és memorizálta, hogy ki kicsoda. Az asztalunktól nem távozhatott úgy senki, hogy ne adta volna meg az elérhetőségét, és a kóstolót követően napokon át járta a megadott kontaktokat, főleg Michelin-csillagos éttermeket, az új évjáratokkal. Persze volt egy másik út, néhány pince eleve ezeket az régebbi évjáratokat akarta eladni, természetesen csillagászati áron. Úgy láttam ők sem maradtak vásárló nélkül.

Hol szereztetek 2019-es Öreg Király és KVG bort? Csodás év volt, engem is érdekelne, de már sehol nem lehet kapni…

Nekünk csak azért volt 2019-esünk, mert minden évjáratból elrakunk 50 palackot, ezekből most tételenként tizenvalahányat elkóstoltattunk, úgyhogy el is határoztuk, hogy mostantól 100 palackra felvisszük az eltett palackok számát.

Michelin-csillagos éttermeket említettél az előbb.

Igen, az elején elmondtam, hogy kik voltak a kiállítók, de az már elsikkadt, hogy kik a vendégek. A Vinapogée kóstolókon a belépő 100 Euró, gondolom ez már megszűri egy kicsit a vendégkört, akik jellemzően magánvevők, borszakírók, master of wine-ok, és a kereskedő cégek, csúcséttermek, borboltok borbeszerzői. Gyakorlatilag a francia borvilág legfontosabb szeplői voltak jelen.

Úgy hangzik, mint egy „felsőpolcos“ borkóstoló.

Ez abszolút az! A kiállítók és a vásárlók is.

A Vinapogée-t 2015-ben alapította Hervé Bizeul, a jelenlegi csapat 2016 óta szervezi a nagy presztízsű kóstolót. Az alapötlet a 2014-es Vinexpón merült fel, amikor standról standra járva világossá vált, hogy a termelők többsége csak rendkívül fiatal borokat árul. Úgy tűnt, hogy a bor világa is belekeveredett az azonnali élvezetet kínáló dolgok sorába, már nem a tudás átadása és megvitatása volt a cél, hanem az öncélú kóstolás. Természetesen ezt a kereskedők és a vendéglősök az adókkal, a kereslettel, sőt, még a kínaiakkal is magyarázták. A bor, amit a nagypapa vásárolt és évtizedekig vártunk a megfelelő alkalomra, hogy kibontsuk, eltűnt. Már senki nem beszélt róla. Ebből a felismerésből született a „Salon les Vins Matures“, amelyből kialakult a Vinapogée.

Hogy kell elképzelni a helyszínt?

A Pavillon Gabriel a Champs-Élysées kertben van, három perc sétára a Concorde tértől. Itt volt már többször is a francia Michelin rendezvény, ahol bejelentik az új csillagos éttermeket. Klasszicista épület, sok üvegfelülettel és üvegfalakkal. Minden kiállítónak volt egy tágas asztala, mögötte két székkel, de ami fontosabb, előtte további négy székkel, hogy ülve tudjunk kóstolni és beszélgetni a vendégekkel. Így tudnak jegyzetelni, le tudják tenni kényelmesen a poharat, tudnak figyelni arra, amire kell.

Fotó: Barta Károly

Mi volt a tapasztalatod a vendégekkel?

Jól képzett társaság, ahol a legtöbb kóstoló számára a furmint és az aszú ismerete evidenciának számítottak. Még a magánvevők is képben voltak, sőt, olyan ember is odajött hozzánk, aki előző nyáron járt nálunk Mádon a kúriában. Találkoztunk több olyan sommelierrel, akik Michelin-csillagos éttermekben dolgoznak a borainkkal. Néhányan kifejtették a véleményüket a magyar bormarketingről is, alapvetően segítő szándékkal. Nagyon sok olyan vendég is járt nálunk, akit egy másik vendég küldött hozzánk. Gyakorlatilag egész nap ültek a székeken az asztalunk előtt!

Mi volt a célotok a részvétellel?

Alapvetően a francia forgalmazó gondolata volt, hogy ott legyünk. Új ügyfeleket akart toborozni, reméljük sikerrel jár.

Fotó: Vinapogée

Új ügyfelek? Hiszen ti eleve keveset tudtok termelni a bioművelés és a két dűlő földrajzi adottságai miatt, így aztán kevés az elkészült bor mennyisége is. Nem félsz, hogy nem fogjátok tudni kiszolgálni a vevőket?

A világon soha nem az lett luxusmárka, ami mindenki számára elérhető volt. Nézd meg az ismertebb presztízs márkákat, pl. a Romanée-Contit! Ha a jelenleg is erős brit és skandináv piacunk mellé felzárkózik volumenben mondjuk Franciaország, akkor a túlkereset miatt meg tudjuk emelni az eladási árat. Nem az a cél, hogy több bort készítsünk, hanem az, hogy legyen arányos az ár a dűlőink egyediségével, a befektetett munkával, a termőhely adta nehézségekkel, és a technológiából fakadó bizonytalansági faktorral. Ne csak beszéljünk róla, hogy a tokaji aszú a világ legdrágábban előállítható prémium bora, vagy hogy ha a művelt francia ki szeretné váltani Chablis-t akkor tessék, itt van a tokaji furmint, hanem mutassuk is meg, hogy ezek a borok versenyben vannak. Ehhez szükség van a megfelelő helyszínre és a megfelelő árra is.