Van, hogy egy bornak jót tesz, ha nem társaságban, inkább egyedül kóstoljuk, pontosabban kettesben ülünk asztalhoz. Az is jót tesz neki, ha több napig kóstolgatjuk, így míg a palack végére jutunk, teljesebb kép alakul ki. Persze, a hétköznapokban erre kevés az esély, az átlagfogyasztó - ha van olyan -, biztos nem pepecsel ennyit. Inni szeretne, jót akar inni, miért is ne? Hát itt egy jó bor.

A vörösborokból volt most több ezen a keddi kóstolón, többségében így szokott ez lenni, főleg őszi-téli szezonban. Viszont most két bor is erősen kiemelkedett, ráadásul volt egy kis követő-csapat is mögöttük. Nem biztos, hogy a sztárjátékosok hozták ezt a meccset, de a végén még a fehérgaratú SzabóZé is vöröset választott magának.

Megint két részben jönnek a legutóbbi keddi kóstoló 80 pont fölé került borai. Azok nem kerültek be, ahol azt sejtettem, valami gubanc van a palackkal, inkább kóstoljuk újra. A fehérbor-sor, no meg az új rozék az első etapban, volt itt zöldcitromos kesernye és kókuszos édeskrém, borkitalálós és sajnos kevés nagy élmény. De majd a vörösök…