Van Szerbia középső részén, a román és a bolgár határtól nem messze egy város, amit Negotinnak hívnak. Már az 1800-as évek végén regionális központ volt, komoly borvidék, ahonnan a franciák vásárolták fel a legtöbb bort, nem véletlen, hogy a filoxéravész közepette a szerb állam itt létesítette az egyik legfontosabb szőlészeti és borászati iskolát.
Belgrád, erős szél, de a hajam még mindig tart. Vagy nem így szólt a közkedvelt reklám? Mindegy is. Kilencszáz bor megkóstolása után az ember nem feltétlenül borra vágyik, én is örömet mentem a szervezőkkel a Crvena Zvezda - Partizan Beograd kosárlabda Euroliga meccsre, főleg, hogy talán az egész világon nincs olyan hangulat a meccseken, mint Belgrádban. Aztán három órányi ordibálás és szurkolás után, amikor visszaértünk a hotelbe, ott ült Dashamir Elezi, egy albán kolléga és borral kínált. Elfogadtam. Jobbat nem is tehettem volna!