A ma esti palackom kvázi jelöletlen, a nyakán egy kis kézzel írt címke, Matalj Začinak 2017. Nemrég kaptam, de türelmetlen vagyok, és ki kellett bontanom. Odakinn esik az eső, utálom a szeles-esős időt, későre jár már, de egy pohárra még van idő.

Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.

A borospolcomon ráakadtam egy duettre: Németh Janó két 2012-es bora pihent ott, milyen lenne összenézni, mire képes egy kékfrankos, no és mire egy cabernet sauvignon hat év után? Az utóbbi időkben egyre inkább hiszek az időben, szeretem, ha nem a harsány erő, hanem a finom elegancia dominál a borban, ha vörös, akkor pláne.