Pár éve beszélgettem többet Nikola Mladenović Matalj szerbiai borásszal, akkor épp a Kremen Kamen névre hallgató cabernet sauvignonja lett Szerbia legjobb bora, több évjárata is kiérdemelte ezt a címet aztán.

A negotini (szerb-román-bolgár hármashatár közelében találjuk) borászat tanácsadója akkor és azóta is Mladen Dragojlović, aki újvidéki származású, bírált már a Portugieser du Monde-on és ketten együtt az egyik legtehetségesebb csapatot alkotják Szerbiában. A negotini vidék a cabernet sauvignon egyik legjobb termőhelye egész Kelet-Európában, de mellette a fehér fajtákkal (chardonnay, sauvignon blanc) is érdemes kísérletezni, izgalmas borok készülnek ezekből is Mataljéknál.

A beszélgetésünk alatt azonban megütötte a fülemet, hogy Matalj bár büszke a cabernet sauvignonos sikerekre, de sokkal jobban izgatja a régi, negotini vörös újbóli elkészítése. Ami három fajtából áll: prokupac, začinak és četereška – ez utóbbi nem más, mint a kadarka. A prokupac adná a struktúrát, a gerincet, a kadarka az aromatikát, a začinak a színt vinné bele a hármasba. A régmúltban ez volt a sikeres negotini bor receptje és Matalj errre gyúr. Meg is kerestünk magyar oltványosokat, de sajnos elég rugalmatlanok voltak, így végül olasz kadarka-oltványokat telepített két-három éve.

Matalj nem tréfál a régi fajtákkal, már kijött a bagrina fehérbora, készít édes desszertbort fekete tamjanikából, és nemrég megjelent az önálló začinak bora is, amiből Csévári Robi barátomnak köszönhetően kaptam is egy még címkézetlen palackot.

A szín valóban elég sötét, feketésvörös, illata elég gyümölcsös, bogyósok, meggy, málna, szeder, kortyban nincs panasz tanninhiányra, de a savak is elég karakán gerincet adnak a bornak. Fűszeres, gyümölcsös, némi fanyarság, mint a som vagy a csipkebogyó is bejátszik a sztoriba, elég egyedi ízkép, nekem nem annyira a kadarkára, ha mégis magyar fajta, akkor inkább a csókaszőlőre hajaz.

Érdekes és most nem a szó finomkodó értelmében, kissé szokatlan, de két pohár is kevés volt feltérképezni. Ami első blikkre bennem van, az legalább 87/100 pont.

Nem mellesleg a kérdéskör eléggé foglalkoztat, a kadarka elterjedése, származása is érdekel, a helyi fajták is, a szerb borok is, úgyhogy némi netes bányászkodással rátaláltam egy érdekes olvasmányra, a legizgalmasabb részeket kimásoltam, de akit érdekel, a teljes tanulmány (Soós László Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése 1884-es szerbiai útjáról - Bács-Kiskun Megye Múltjából XXII., 2007) is izgalmas olvasnivaló.

Miklós Gyula borászati kormánybiztos jelentése 1884-es szerbiai útjáról

1884. október 9. - részletek

„Általánosan ismeretes, hogy vörös bort termő szőlőfajaink csakis a legkedvezőbb időjárás alkalmával érik el a fogyasztó közönség és a borkereskedelem által megkívánt sötét színt, míg ellenben a Szerbiában fekvő Negotin város vidékén termelt vörös borok éppen sötét, csaknem fekete színük miatt tűnnek ki, s emiatt különösen a francia borkereskedők részéről nagyon keresettek, akik rendszerint jó eleve az egész ottani termést lefoglalják és a világosabb borok festésére használják fel.

Nagyméltóságodnak szőlészetünk és borászatunk emelésére irányuló kegyes gondoskodása e téren is fényesen nyilvánult, midőn a f. év tavaszán a kecskeméti telepre kísérletezés végett Negotinból a legsötétebb színű bort adó Cedireska és Sačinak fajokból 80 000 db szőlővesszőt behozatni méltóztatott.

Ezen szőlővesszőknek a fajtisztaság szempontjából célba vett kiválogatásánál a szőlőnövények levélalakzata többféle, s különösen a hazai kadarka fajjal való azonosságára engedett következtetni, minél fogva ezen kérdés felderítése és a minden irányba kívánatosnak mutatkozó megnyugvás elérése végett, a negotini szőlőknek a hely színén leendő megtekintése mutatkozott szükségesnek, mely célból, mivel ezt a f. évi 2650. számú felterjesztésemben jelenteni szerencsém volt Wény János phylloxera kerületi felügyelő kíséretében múlt hó 29-én20 Szerbiába utaztam.

Ami már a Szerbiában termesztett kiválóbb szőlőfajokat illeti, ezek közül egyedül a Čedireska és Sačinak nevű szőlők fordulnak elő tömegesebb mennyiségben, és ott ezek tenyésztésére fektetik a fő súlyt, miután a Sačinak bő festőanyagot és cukrot tartalmaz, a Čedireska pedig a legtöbb mustot szolgáltatja. Ezen két fő faj szőlőn kívül, ámbár csekély mennyiségben, a szőlőkben elszórtan még egy más vörös faj is találtatott, az úgynevezett cigányszőlő, amely a mi Purcsin szőlőnkhöz hasonlít, továbbá léteznek itt még más fehér fajok is, melyek azonban nagyon vastag héjúak és nem édesek, de eltartásra is alkalmasak, minélfogva leginkább téli csemege gyümölcsül használtatnak.

Ezen szőlőfajok leírását a következőkben van szerencsém előadni.

1. Cedireska

A Cedireska kevés festékanyaggal bíró szőlőfaj, mely fejlődése, kinézése, alakjai, vesszői, levelei és fürtszárai, nemkülönben termőképessége, sőt íze után is ítélve a kadarka szőlőhöz hasonlít. Ezen vesszőfaj a rothadásnak nagyon alá van vetve, olyannyira, hogy most is gyakran lehet rothadt bogyókat, sőt egész fürtöket is találni, mégpedig ezen rothadás nem nemes, hanem rossz jellegű rothadás.

2. Sacinak két válfaja

a. A Sacinak I. sokkal finomabb vesszőkkel és azokon egymáshoz közelebb eső ízekkel bír. A bogyószárak sűrűbben fordulnak elő a fürtnyélen, gyümölcse is kisebb, tömöttebb és édesebb, mint Cedireskáé. A rothadásnak is kevésbé van kitéve, héjai dúsan tartalmaznak festőanyagot, mely a bogyózott csutkán is nagyon jól észlelhető.

b. A Sacinak II. dúsan termő, egymástól valamivel tágasabban fekvő ízekkel, rövid szárakkal, nagyobb és ritkábban sorozott bogyókkal ellátott szőlő, melynek látszólag kevesebb a festanyaga, de a megaszásra nagyobb hajlama van, mint a Cedireskának, csakhogy ennél bővebben terem, s így a mi nemesített, úgynevezett török kadarkánkhoz hasonlít.

Az említett szőlőfajok ezen hasonlatossága folytán a fajazonosság iránti biztos meggyőződés szerzése végett mindkét fajból néhány leveles hajtást és egypár fürt termést hoztam magammal, s azokat f. hó 3-án Kecskeméten egy – tisztelettel alulírotton kívül – Csilléry Benő gazdasági egyesületi elnök, Wény János phylloxera kerületi felügyelő, Koritsánszky János a szőlőtelep igazgatója s ifj. Gábor József asszisztensből álló bizottság jelenlétében előbb magának az állami kísérleti szőlőtelepnek, majd a termés azonosságára nézve folytatólag Csilléry Benő gazdasági egyesületi elnök úrnak szőlőiben a nálunk is termelt kadarka fajokkal összehasonlítottam.

Ezen összehasonlítás eredménye határozottan azon meggyőződésre vezette a bizottságot, hogy a Cedireska szőlő a közönséges kadarkával, a Sacinak pedig a nemes (török) kadarkával ugyanazonos, s csak a negotini mély humuszos talajnak s az ottani égalji viszonyoknak tulajdonítható, hogy ezen szőlők festőanyaga ott annyira kifejlődik, hogy az csaknem egészen fekete bort szolgáltat.

Egy alkalommal oda nyilatkozott a bizottság, hogy e két faj közül a Sacinak, mely a másiknál becsesebb és megfelelő távolságban ültetve nálunk is megérik és szép sötét színű bort ad, hazánkban való terjesztésre is nagyon ajánlható, míg ellenben a többi kadarka fajok, melyek honi szőlőinkben ezzel keverve fordulnak elő, de azt rendszerint elrontják, mert – kivált sűrűn ültetve – ritkán érik el a megkívánható fejlettségi fokot, a lehetőségig irtandók és Sacinakkal pótlandók.”

Fotók: Matalj pincészet facebook-oldala és www.bleauog.com