Sillert isznak, hallevet esznek, a rozéra építenek, vörösben az oportós jelleget sem vetik meg, mi az? Olaszország haladóknak egy pécsi kóstolón.

Belgrád, erős szél, de a hajam még mindig tart. Vagy nem így szólt a közkedvelt reklám? Mindegy is. Kilencszáz bor megkóstolása után az ember nem feltétlenül borra vágyik, én is örömet mentem a szervezőkkel a Crvena Zvezda - Partizan Beograd kosárlabda Euroliga meccsre, főleg, hogy talán az egész világon nincs olyan hangulat a meccseken, mint Belgrádban. Aztán három órányi ordibálás és szurkolás után, amikor visszaértünk a hotelbe, ott ült Dashamir Elezi, egy albán kolléga és borral kínált. Elfogadtam. Jobbat nem is tehettem volna!

Teszi fel a kérdést Molnár Ákos, a Soproni Hegyközség elnöke. Olyan kérdéseket feszeget, mint a megszűnőben lévő Poncichter közösség, a korszerűtlen szőlőültetvények, a kozmetikázott, vagy félremagyarázott turisztikai statisztikák és a keserédes borvidéki generációváltás. Ákos ugyan óvatosan, de pontosan fogalmaz  és nem nehéz kiérezni a szavaiból az optimizmus mögött megbújó kétségeket. Vajon lesz-e harminc év múlva Soproni Borvidék?

A Tolnai borvidék a helyi borászok szerint is a legismeretlenebb. Kedvem volna vitába szállni, meg is próbálom, de hiába. - Zala? Ugyan már! Hiszen ott van Bussay! Vagy azt mondod Csongrád? Soroljam? Bodor Martin, Gutpintér, Losonczi Áron… Hidd el, Tolna a legkevésbé ismert! - Feladom, miközben próbálok a hat borvidéki borászra és a borokra koncentrálni.

Írtam már ódát Grúziához, vagy ahogyan a külügy kérésére mostanában hívni kell őket, Georgiához, főleg a borokhoz, hiszen volt szerencsém többször is meglátogatni ezt a csodálatos országot, de méginkább a borászokhoz, akik közül többen a barátaim lettek. Éppen ezért örömmel indultam el Champion Wine borszaküzletbe, ahová georgiai borok kóstolására invitáltak.

Régen volt már ingatlanhirdetéses cikk az oldalon, de 2021-ben, 22-ben és 23-ban is közöltünk egy felsorolást, igaz, csupán hazai borászatokat szemléztünk. Most arra gondoltunk, hogy szakítunk a hagyományokkal és öt eladó borászatot mutatunk a nagyvilágból, hátha valaki éppen ilyen irányban szeretné befektetni a pénzét. Na jó, lehet, hogy egy magyar mégis lesz a felsorolásban…

Eger és Balatonfüred a mennybe ment, egy nagy név csúnyán leszerepelt. Olaszozás a pécsi Cornel’s borbárban, burgenlandi és kötelező kutjevói kitekintéssel.

Nem szokás olyasmivel dicsekedni, mint amivel én hozakodok elő máris, de mégis jó lesz az ide. Egy nagyon első cikkem után, ami a meg nem értett muskotályról szólt, érkezett egy levél a szerkesztőségbe Bukovics Martintól. Azt írta, mintegy zárásul: „a szőlészet-borászat nem valamiféle misztikum, amit hordóból előcsalogatható tündérekkel játszva lehet megtapasztalni négy palack után, hanem érteni kell hozzá”.