Bort otthon vagy egy belvárosi bárban, étteremben is ihatunk. Ideális esetben – értem ezalatt a borok megfelelő tárolását, kezelését, hőmérsékletét – a kóstolt tételek illatban, ízben, hogynemondjam organoleptikus jellemzők tekintetében ugyanolyanok lesznek, mintha készítésük helyszínén kortyolnánk a pohárba. Mitől ad mégis tartalmasabb, maradandóbb élményt az utóbbi? Hát persze, hogy a genius loci, ami megfog minket, ez pedig legalább két tételből adódik össze. Az első maga a környék, a táj, a terroir. E tekintetben a Tagyon Birtok igencsak elkényezteti a látogatókat. A terasz, a szőlőültetvények, a dombok és lankák, valamint a Balaton nem is olyan távoli látványa csenddel, nyugalommal, békével társul. Itt nem kell sietni, az is belefér, hogy két kóstolt bor között több idő telik el. Ide meg kell érkezni, és hagyni, hogy befogadjuk a tájat. Vagy talán azt, hogy a táj befogadjon minket.

A másik fontos tényező természetesen a borász személyisége, temperamentuma, hitelessége. A birtokon töltött délután és este során sok minden kiderült Attiláról. Elsősorban az, hogy vérbeli ösztönborász, aki a saját vízióját követi, lépésről lépésre haladva a célja felé. 2014-ben szüretelt először az itteni ültetvényekről, azóta folyamatosan tanul, fejlődik és mindig új ötletekkel bővíti a palettát. Ma már összesen 22 fő éjszakázhat a közel 6 hektárossá nőtt birtokon. Különböző befogadóképességű, jól felszerelt apartmanok állnak rendelkezésre a szőlőtőkék közvetlen közelében, így egy hosszúra nyúlt borkóstoló után egy-két perc alatt már el is érhetjük a szállásunkat.

Ha már a borkóstolót említettem, nézzük is meg gyorsan, milyen borokkal találkozhatunk itt – ez azért mégsem elhanyagolható szempont. Érkezéskor Habzsi került a poharainkba. A sokatmondó név egy habzóbort takar, melyben a rizlingszilváni és a szürkebarát mellett egy kevés Irsai Olivér ad játékos, gyümölcsös felhangot az italnak. Szuper welcome drink, megadja az alaphangulatot. A rizlingszilváni csendes fajtaborként is palackozásra kerül, a címkén az RSZ felirat látható. Egy újabb szójáték: eresz, eressz, rizlingszilváni. Ritka, hogy ez a szőlő önmagában jelenik meg palackozva, de itt nem tűnt indokolatlannak. Nincs ugyan hivalkodó ízvilága, de friss, ropogós, kellemes.

A kóstolt borok közül személyes kedvencem lett a szürkebarát, főleg azért, mert ez a bor mer más lenni. Tartályos erjesztésű, fiatalos, nem a tipikus pinot gris, mégis megjelenik benne a fajtajelleg, csak egy sokkal lazább, sallangmentesebb módon. Igazi élménybor.

A kóstoló során nyilvánvalóvá vált, hogy Attila az olasz rizlingben látja a birtok, a szűkebb pátria és a borvidék kitörési pontját. Oké, ez nem annyira meglepő, hiszen a hosszú évek óta létező Balatonbor termékleírásában is ez a fajta szerepel, a tó környékén rengetegen foglalkoznak olasz rizlinggel. A Tagyon Birtokon komolyan veszik a fajtában rejlő potenciált, az „alap” Balatonbor mellett a hegybor kategóriában is jeleskednek, több évjárat érleltebb tételeit kóstoltuk.

Az olasz rizlinghez kapcsolódik a Nivegy-völgyi borászok különleges kezdeményezése is, melynek eredményeként a 2024-es szüretből megszületett a NivEGY Olaszrizling, a közösségi borok csimborasszója. Nyolc környékbeli pincészet adta legjobb olaszát a bor megszületéséhez, ezek kikóstolt arányosításából született meg ez a különlegesség, mely mindenképpen megér egy próbát.

A Tagyon Birtok nem akar többnek látszani, mint ami, de ez egyáltalán nem kevés. Egy olyan hely a Balaton közvetlen közelében, ahol egy kicsit megáll az idő, elhalkul a zaj, és elszabadulnak a világmegváltó gondolatok. Azokhoz pedig mindig jól jön egy-két pohár bor. Ami engem illet, maradok a szürkebarátnál.