Az elmúlt év végén „meghaltam” kicsit. A Pécsi Borozó az első olyan hely volt, ahol az írásaim nyomtatásban, rendszeresen megjelenhettek. Ennek a történetnek a szomorú végeztével nagyon csalódott lettem, ugyanakkor ámulva láttam, hogy kollégáim – akiket minden bizonnyal hasonlóan megviselt a story – látszólag pillanatok alatt álltak fel romjaikból. Nekem ide eljutni több idő volt, de itt vagyok, maradok, most már tele tervekkel, ötletekkel.
Van amikor egy erősen szürkületi zónás, mondhatni toplistákra ritkán bekerülő borvidék adja a szombat esti bort, ami ráadásul egy idegenül csengő fajtából készül és még csak a készítőjét sem ismerjük igazándiból, no onnan nem könnyű nem vakkóstolón nyerni. Persze könnyű nekünk itt délen, ahol a pinot regina született, ahol azért a Tolnai borvidék számtalanszor bizonyított és ahonnan Kisdorog is közel van.