A Tolnai borvidék a helyi borászok szerint is a legismeretlenebb. Kedvem volna vitába szállni, meg is próbálom, de hiába. - Zala? Ugyan már! Hiszen ott van Bussay! Vagy azt mondod Csongrád? Soroljam? Bodor Martin, Gutpintér, Losonczi Áron… Hidd el, Tolna a legkevésbé ismert! - Feladom, miközben próbálok a hat borvidéki borászra és a borokra koncentrálni.

Ezekben a napokban joggal merülhet fel mindenkiben a kérdés – különösen azokban, akik éppen nyaralásukon vannak-  hogy lesz-e még idén nyáron jó idő. Nos, egy biztos, a választ erre a kérdésre itt nem találják meg, azt viszont talán igen, hogy az esetleges forró nyári napokon mit is igyunk. Olyat, ami frissít, ami élményt ad, ami fröccsnek való. Ezen borok többsége már nem kapható, helyettük a hasonló fajták új évjáratait lehet keresni a pincészetekben, borboltokban.

Az elmúlt év végén „meghaltam” kicsit. A Pécsi Borozó az első olyan hely volt, ahol az írásaim nyomtatásban, rendszeresen megjelenhettek. Ennek a történetnek a szomorú végeztével nagyon csalódott lettem, ugyanakkor ámulva láttam, hogy kollégáim – akiket minden bizonnyal hasonlóan megviselt a story – látszólag pillanatok alatt álltak fel romjaikból. Nekem ide eljutni több idő volt, de itt vagyok, maradok, most már tele tervekkel, ötletekkel.