A sokszor hosszúnak, máskor egy szempillantásnak tűnő életszakaszaink során korszakok jönnek s mennek. A közelmúltban pedig egy ilyet éltem meg.
No, de kedves Olvasóink nyugalom nem kell megijedni, nem Mi köszönünk el és zárjuk be a blog kapuit!
Történt ugyanis, hogy kicsivel több mint 1,5 év után ifjú Padavanom, a kedves párjával továbbállt és a Vadnyugat Fellegvárából visszatér szülőföldjére, amit a nagyérdemű a Hűség Városaként ismer.
Ahogy anno Bohemian első Sógorékhoz való kiutazása előtt is tettem, úgy most is különleges tételekkel zártam le életünk egy fejezetét. Mivel az én kedves tanítványom még nem oly régen csöppent bele a borok világába kevésbé zárkózik el a kísérleti és egyedi tételektől, Ez pedig a finom megfogalmazás!
Viszont,ha kevésbé szofisztikáltan kéne mondanom, akkor Őt - köztünk szólva hála az égnek- elkerülte a sznobizmus, ami ha magunkba tekintünk kedves Olvasóink bizony-bizony megtudja fertőzni a borkedvelőket és keményen áthatja boros szakmát és az idehaza manapság istenített natúr, büdi boros imádat/őrület se szippantotta be. Sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett ezt is becsülöm Benne!
A rövidke bevezető után pedig a kép alatt, már a borokkal folytatom!