Vasárnap este, gép előtt. Némi motiváció kell, hogy maradjak, legyen egy pohár bor. De az legyen olyan pohár bor. Keressünk egy palackot a 2019-es vörösök között. Hét év megmutatja, mit tud egy bor. Legyen szekszárdi.

gondolom sok borásznak, de lehet eddig se értettek egyet velem sokan. Őszinteség és hitelesség mindenelőtt. Mindenesetre kikívánkozik belőlem az, amit a következőkben igyekszem értelmes mondatokba foglalni, bár pár napja még a belső cenzúrám se engedte volna át a hirtelen kikívánkozó gondolatokat.

Miután sikerült megismerkedni a borvidék múltjával, a következő borászat megmutatta, hogyan épül erre az alapra a jövő. A Bodegas Valdemar gyökerei 1889-ig nyúlnak vissza, az immár ötödik generáció által vezetett, több mint 300 hektár területtel rendelkező birtok mégis az innovációra törekszik. 1985-ben ők voltak az elsők Európában, akik automata hőmérséklet-szabályozást alkalmaztak a pincében, és technológiai fókuszuk ma is kiterjed például a szén-dioxidos fermentációra. A riojai hagyományokkal ellentétben ők nagy hangsúlyt fektetnek a fehérborokra és a pezsgőkre is (néhány éve ők adták ki az első dűlőszelektált riojai pezsgőt).

Végtelen napsütés, éjszakai pezsgés, tapas, pincho, és persze a lényeg: bor, minden mennyiségben- így tudnám legjobban összefoglalni a Spanyolországban töltött három hónapot. Az elején nem igazán jött át a spanyol életérzés: délelőtt 9 óra előtt nincs bolt, az utcák szinte egész nap kihaltak, az emberek napközben alig esznek. Aztán mindent megértettem, amikor az első este nyakunkba vettük a várost.

A minap cseh olaszrizlingeket kóstoltunk a pécsi Vasutasban, a kertbe volt tervezve, de a nyár, vagy épp kora ősz legnagyobb zivatara keresztülhúzta számításainkat, behúzódtunk a négy fal közé, egy híján mindenki el tudott jönni és remek hangulat kerekedett. Amihez hozzájárult az is, hogy a tervezett hat Volarik-bor mellett bejött a képbe egy Mikrosvín, egy potyautas horvát grasevina a Josic pincészetből és a végén Szabó Zoli felajánlott még 4 olaszt a pécselyi Arias borászattól. Ez utóbbiakat foglalnám most röviden keretes szerkezetbe.

A GROW du Monde nemzetközi borverseny és mozgalom évről évre bizonyítja, hogy régiónk legfontosabb fehér fajtája – hívjuk olaszrizlingnek, graševinának, welschrieslingnek vagy ryzlink vlašskýnak – képes a világ legizgalmasabb terroir-borai közé emelkedni. Az idei, Mikulovban rendezett verseny egyik szakmai csúcspontja a morva vlašák-világ egyik legmeghatározóbb bástyájánál, a Vinařství Volaříknál tett látogatás volt, ahol 11 tételen keresztül bontakozott ki a Pálava mészköves lejtőinek egyedülálló karaktere.