A honi boros szubkultúra nemrégiben nyílt hadüzenetként értelmezte Zacher Gábor beleállását – miszerint nem létezik egészséges mértékű és formátumú alkoholos ital – egy szerencsétlenül megfogalmazott, ám kellő jószándékkal nyilván érthető hivatalnoki szövegbe, ahol éppen a borkultúra népszerűsítésének, a fiatalok megszólításának fontosságát igyekeztek promotálni. 

Ezeket még szilveszter/újév előtt is kényelmesen beszerezheted, hogy koccinthass velük december 31-én éjfélkor vagy úriasan újév napján 11:15-től, a bécsi filharmónikusokat hallgatva.

Van egy borvidékünk, na jó, több is, amely a láthatatlanság ködébe burkolózva éli mindennapjait. Ezeken a borvidékeken pedig olyan borászok tevékenykednek, akik magas minőségű borokat tesznek le az asztalra nap mint nap, de valamiért mintha nem akarnák, hogy országos ismertségre tegyenek szert. Talán nincs is rá szükségük?

Az alább leírtak néhány hét alatt fogalmazódtak meg bennem, saját véleményemet tükrözik, melyeket tegnap, ma és holnap is kész vagyok vállalni. A Kedves Olvasótól mindössze annyit kérek, hogy miután elolvasta az írást, fogalmazza meg a saját álláspontját. Ha nem is írja le, én úgy is tiszteletben tartom, cserébe én sem kérek többet. Közeleg a karácsony, az év egyik legszebb időszakában vagyunk, acsarkodásnak most különösen nincs itt az ideje. Nem harcostársak vagyunk, nem ellenfelek, hanem Emberek, különböző véleményekkel- és ez így van rendjén.

Az idő rendszerint kegyes a balatoni boros rendezvényekkel, most is szikrázó napsütésben fürdött a csopaki Jásdi Terasz, miközben a Vörös Balaton zajlott – a száraznak mondott november legvégén.

Anglia, Franciaország és Norvégia csúcséttermeinek borlapján manapság a mádi Barta Pince boraival is találkozhatunk. A népszerűség okairól és a most indult előjegyzési koncepcióról a tulajdonost, Barta Károlyt kérdeztük...