Hogy miért is Montenegro, azaz Crna Gora? Merthogy kaptunk egy meghívást, Vesna Maraš, a montenegrói állami egyetem professzor asszonya javaslatára kaptunk meghívást az OEVE Montenegrótól. Hogy ki is ők? Az Ordo Equestris Vini Europae Legatura Crna Gora az Európai Borlovagrend montenegrói egysége, amely a borkultúra népszerűsítésével és hagyományőrzéssel foglalkozik. Ez a szervezet ott egész komolyan összefogója a helyi borkultúrának, boros életnek és mozgalmas programszervezésük van. Tavaly szervezték meg először a kratošija világnapját, idén pedig a fajta „hatszázadik születésnapját” is megünnepelhettük. Persze, tudom, valószínűleg sokkal idősebb, de hatszáz éve van írásos nyoma és az se semmi!

Szóval irány dél, Belgrádig autóztam, onnan az Air Serbia kímélt meg a hegyvidéki utaktól, így 40 perc alatt már landoltunk is a podgoricai reptéren. És landolás közben (a Szkadari-tó látványa mellett) szőlőültetvények végtelenjében gyönyörködhetünk, ugyanis a legnagyobb helyi borászat ültetvényei pont ott találhatóak. De erről majd később.

Gyalogoshíd a Morača-folyó felett

Már a gépen ismerős amerikai, horvát, macedón, szerb kollégákkal utaztunk együtt, becsekkoltunk a belvárosi Hotel Bošković kényelmes szobájába, majd belevetettem magam a podgoricai belváros hétköznap délutánjába. Podgorica érdekes város, hivatalosan úgy kétszázezren lakhatják, van egy nyomokban megmaradt régi városrész, az óratorony emlékeztet a múltra, de a második világháborúban az angol bombák megsemmisítették az épületek jelentős részét, így nagyrészt az ötvenes évektől indultak be az építkezések. A szcialista várostervezés régebbi stílje az egykori Podgorica helyén megépült házakon figyelhető meg, de a szocialista korban Titogradnak nevezett város igazából a Morača folyó másik oldalán terjedt ki, ahol az egyetemi épületek, lakónegyedek, az egykori ipari park, ma modern bevásárlóközpontok és lakóparkok váltakoznak.

Petar II Petrović Njegoš (1813–1851) volt Montenegró legkiemelkedőbb vladikája (püspökfejedelme), költője és filozófusa

Ennek köszönhetően az üzleti negyed kiköltözött a szockor belvárosából és ma itt nyugalmasabb az élet, kisboltokkal, butikokkal, zöld terekkel és kávézó helyiekkel. Jut eszembe, ha arra jártok, a Coffee Circus Drži Prži egy abszolút bevállalható specialty kávézó, érdemes ott megpihenni.

A Bezac-erőd  a tó felett

Viszont este már indult a program, a nyitóvacsorát a turistásan bájos Virpazar falu felett, a Szkadari-tó nyugodt vizére néző Besac-erődbe szervezték házigazdáink. Az oszmánok által a 15. században épített hegytetői erődítmény ma étterem, borozó, bormúzeum egyben, bár mi már sötétben értünk oda, nappal kétségtelen még pazarabb kilátás nyílik innen a tóvidékre. 

Kilátás a Bezac-erődből éjszaka

A vacsora mellé a közeli Buk pincészet borait kóstoltuk (nagyon korrekt chardonnay, egész izgalmas syrah-marselan-vranac cuvée, majd szépen érlelt, gyümölcsös vranac), a környék neve ugyanis Crmnica, a borvidéket tartják a montenegrói borászat bölcsőjének, és a kutatások szerint innen származik az őshonos vranac szőlőfajta, ami Montenegro ültetvényeinek közel kétharmadát teszi ki.

Ha ennyi vranac, akkor miért pont a kratošiját ünnepeljük? Valid kérdés, de van rá válasz: mert a kratošija a vranac egyik őse, pontosabban szülője. És mert Budva városának statútumában már 1426-ban leírták a kratošija ültetvényekkel kapcsolatos teendőket és kötelezettségeket. Ennél régebbi említése nincs ennek a fajtának, amivel kapcsolatosan az utóbbi években komoly kutatást is folytatnak. A már említett Vesna Maraš professzor mellett egy neves genetikus, Miodrag Grbić kanadai, ám szerb származású kutatóprofesszor is becsatlakozott, no meg a Rioja Egyetem szőlészeti-borászati intézete is. Grbić professzor szerint a kratosija teljesen azonos genetikával rendelkezik, mint a tribidrag Horvátországban, a primitivo Olaszországban vagy a zinfandel Kaliforniában, ugyanakkor itt találták meg a legtöbb rokoni szálat, de a kutatás még folytatódik.

Szőlőfajták gyűjteménye a Plantaže-ültetvények közepén

A montenegrói borászat butik méretekben mérhető egyelőre, ha kivesszük az állami nagyvállalatot. A borászati szektort a "Plantaže" nevű vállalat uralja, nincs étterem, bár, kocsma, ahol nincs ott több mint negyven féle boruk valamelyike. Az övék a Podgorica melletti Ćemovsko Polje, amely a maga több mint 2300 hektárjával Európa egyik legnagyobb egybefüggő szőlőbirtoka. A Plantaže hatalmas mennyiségben termel a mindennapi asztali boroktól kezdve a többszörösen díjnyertes prémium vranac tételekig mindent, és ők adják az ország borexportjának legnagyobb részét, évente 10-12 millió liter bort készítenek.

Vízesés a Plantaže legnagyobb pincéje, a Šipčanik bejárata előtt

Az ország teljes szőlőterülete nem éri el a 3000 hektárt, így érzékelhetjük, milyen jelentős a Plantaže szerepe. A borok nagy része 70 százaléka vörösbor, 25 % a fehérek aránya, a többi a rozék, pezsgő, édes borok részesedése. A hatalmas szőlőültetvényt mi autóval jártuk be, a turistáknak vannak itt kisvonatok is, de a nagy meglepetést általában a Šipčanik pince okozza, ami az 1999-es NATO-bombázásokig a hadsereg földalatti repülőgép támaszpontja volt. Az utóbbi húsz évben pedig érlelőpince és turista látványosság, ahol kóstolni és vásárolni is lehet a helyben készített borokból. El tudjuk képzelni a méreteket, ugye?

A Šipčanik 

Kóstoltunk itt friss žižakot, 2025-ös tételt, még forgalomba hozatal előtt. Diszkrét, virágos illat, barackos ízek, szép savak. A Nota 2025 egy házasítás, sauvignon blanc és pinot blanc van benne, virágos, zöldes illat, jós savak, kedves aromatika, ivós sztori. Vörösre fordulunk, a Kratošija 2022 még visszatér párszor később is, de már most tudjuk, ez rendben van. Gyümölcsös illat, szilva, áfonya, csokoládé, bársonyos tannin, kortyban gránátalma lekvár, fűszerek, kis dzsemesség, de van benne élet, működik. A csúcs persze a Vranac Grand Reserve 2005, én nagyon bírom az oldtimer borokat, ez érett, sokrétű, tercier aromatika már bőven, de szép savak, szép lecsengés, élmény volt.

A kóstolt Plantaže-sor

Az elmúlt 10-15 évben robbanásszerűen megnőtt a kisebb, független családi és butikborászatok száma. Ezek a termelők a nagyüzemi termelés helyett a minőségre, az organikus eljárásokra és a terroir bemutatására fókuszálnak, egyre magasabb színvonalat képviselve. Ők az éllovasai a helyi fajták további térnyerésének és a vranac mellett így került előtérbe a kratošija vagy fehérben a žižak. A családi pincészeteknél tapasztaltak jönnek a következő részben.