Alapvetően egyetértek sok mindennel, amit előttem megfogalmaztak. Amiben nem hiszek sosem, az a teljesen engedjük szabadon verzió és a "majd a piac és majd mi benne dolgozók megoldjuk" hozzáállás. Egyedül nem ment, nem megy. A szőlőből sem lesz magától bor, az emberi tervezés és alkotás műve, így a borpolitika, a borpiac és a bormarketing mind csak alapos tervezéssel érhetnek el határainkon innen és túlról is jól látható pozitív eredményeket. 

Szabó Zoli tizenkét pontjával nagyon sok tekintetben szimpatizálok, legfeljebb hangsúlyokat és fontossági sorrendeket cserélnék, plusz hozzá tudnék tenni azért még egy tucatot.

A szőlő számomra nemzetiség és határok nélküli növény, sok esetben régebbi, mint a körülötte változó határvonalak, túlél embereket és rendszereket. Ha hagyjuk, persze. 

A szőlő lassan eltűnik. Átalakul jobb esetben. A szőlő hosszú távon gondolkodik, jó lenne nekünk is vele kapcsolatban. Jó lenne mondjuk regionális szinten kijelölni kulcsfajtákat (van ahol erre más volt, van törekvés) és azokat kezelni kiemeltként. Akár telepítési támogatásban, vagy akár másban is afelé vinni az irányt. Emellett mindenki telepíthet, amit akar, de az nem lesz adott szinten az eredetvédelemben (pl. névhasználat) és nem kap rá támogatást. 

A túltermelés jelenleg probléma. Sok helyen érdemes lenne átgondolni, hogy borszőlő helyett csemegszőlőt telepítsünk és lássuk el a hazai vagy akár szomszédos piacokat. A csemegeszőlő árában van erre tartalék és jelenleg a megvásárolható mennyiség töredéke csak a hazai.

Szintén a túltermeléshez köthető az ár kérdése, amit rendezni kell, mert tarthatatlan, hogy a szomszédos országokban, hasonló feltétel mentén gazdálkodva, a szőlőár a magyar többszöröse. Szőlőminőség és mennyiség alapján kell meghatározni kategóriákat és olyan minimum felvásárlási/eladási árakat, amelyek nem veszteségessé és egyre szegényebbé teszik a szőlőtermelőket. Nem a felvásárlók egyoldalú érdekeit nézve, egyértelműen.

A borok drágábbak lesznek, hallom a kritikákat. Igen. Legyenek is. Nem az olcsó alkoholt akarjuk népszerűsíteni, hanem az igényes, mértékletes borfogyasztást. Ne azzal legyünk népszerűek Európában, hogy nálunk a legolcsóbb a folyóbor. Minőség felé, ne mennyiség felé.

A borok forgalomba hozatala lehetne sokkal egyszerűbb, de azt se felejtsük el, hogy az egészségvédelmi minimum feltételeket nem lehet kihagyni. Labor kell (akár regionálisan, van erre infrastruktúra jelenleg is), helyi kóstolási bizottság kell, dokumentálni kell, de egyszerűbben, és amit csak lehet, digitálisan.

Sokkal fontosabb a forgalomba hozott tételek rendszeres kontrollja és a megfelelő szakcionálás.

A szőlészeti és borászati támogatások párhuzamos, át nem gondolt és a valós versenyhelyzetet eltorzító működése jellemző volt az előző két évtizedre, de talán már előtte is. Kellenek támogatsok, de csak olyanra adjon az állam/EU, ami illeszkedik egy hosszú távú, megalapozott, átgondolt, jól megírt és társadalmilag leegyeztetett, alapos és transzparens borstratégiához. Versenyképesen kell tudni jó borokat készíteni.

A bormarketing nem könnyű kérdés. Nem vagyunk egy-két fajtára felhúzott szőlőszerkezettel megáldott ország. A sokszínűség meg a piacon nem előny. Aki azt mondja, az áltatja magát. Viszont adatok kellenek és adatlapú tervezés, majd döntések kellenek, és következetesség a végrehajtásban. A belső piac az első és legfontosabb. Nem szabad elhanyagolni és nem csak a fiatal fogyasztók kegyeit kell keresni. Fókusztemékek és üzenetek, a célpiacok kategorizálása (van piac, amely fontos kereskedelmileg, megint más borturisztikailag kiemelt jelentőségű lehet...), az exportár fokozatos emelése mind-mind a célok között kell lennie.

A központi marketing szervezet nem elhagyható, de lehetnek regionális nyúlványok, akár a meglevő borvidéki szervezetek megerősítésével.. Egységes arculattal, egységes mondandóval, de úgy hogy az fókuszálhasson mindenütt a helyi értékekre is. Visszahoznám a marketing hozzájárulást minden borvidéken, ami helyben maradna és a központi büdzsé még emelne is azokon a forintokon, hogy hatékony helyi projektek valósuljanak meg, központi koordinációval.

Ha már borturizmus, nem lehet teljesen csak turisztikai szemszögből nézni, szoros együttműködés kell, mert a megjelenések fókuszálását mindig az adott piac igényei motiválják. A borturizmusban még mindig sok lehetőség van, de ez speciális hozzáállást, programfejlesztést igényel, ha minőségi és niche piacokat akarunk megszerezni. A tömegturizmust meg a legtöbb borvidékünk nem élné túl.

Kutatóintézetek, oktatás és felsőoktatás, nálam kimelt téma, mert tudomány nélkül nem lesz semmi fejlődés, a világ ebben nagyon felpörgött és húznak el mellettünk az országok. Nagyon konkrét kérdései és igényei vannak a borász társadalomnak, azokra kell válaszokat keresni. Nyitni a világra és együttműködéseket generálni, menni előre és kutatni, oktatni, nevelni.

Egy kicsit magunkról is. A bormédia fura szerzet. Nincs igazán piaci formája. Idehaza. Sokan próbálkoznak, de mindenki csak a saját kis szemétdombján kakaskodik. Én nem hiszek abba, hogy állami pénzekkel kell kitömni és akkor majd jobb lesz. Egyrészt döntse el a piac, másrészt, vegyenek részt a magyar bor újrafogalmazásában, legyenek részesei a konzorciumoknak, akik majd pályáznak és emellett találjanak fizetőképes olvasókat, hallgatókat, nézőket, üzleti partnereket. Dolgozzanak együtt, dolgozzunk együtt kedves kollégák és tanuljunk meg közösséget alkotni.

Rövid jegyzetek ezek, mondhatnám bővebben is, de majd talán lesz alkalom kifejteni, legalább egyes részeit.