Áprilisban szűk három napot tölthettem el Montenegróban, leginkább Podgoricában és néhány, a fővároshoz közeli pincészetben. Az apropó a kratošija nemzetközi napja volt, április 24-én ünnepelték a szőlőfajta első írásos említésének 600. évfordulóját. A múlt kutatása mellett a jövő építésével is aktívan foglalkoznak, egyre több a családi pincészet, az új telepítésű szőlőterület. Egy összefoglaló most, aztán majd még jönnek az emlékek több folytatásban.
Nem azért írom e sorokat, hogy bebizonyítsam, nem csak ekézni tudom a bormarketinget, bár könnyen úgy tűnhet. Nem is azért, mert magam is tanítottam a Borkatedra programban. Hanem azért, mert minden gyerekbetegsége ellenére ez kifejezetten jól sikerült!
Mondhatnánk, hogy kitárul, akárcsak a látótér, ahogy ifj. Heimann Zoltánt hallgatjuk. Főleg azért, mert úgy tűnik, hogy képes az önreflexióra, beismeri ha hibázik és igyekszik tanulni belőle. Ez pedig a nagyok ismérve, legalábbis szerintem.