gondolom sok borásznak, de lehet eddig se értettek egyet velem sokan. Őszinteség és hitelesség mindenelőtt. Mindenesetre kikívánkozik belőlem az, amit a következőkben igyekszem értelmes mondatokba foglalni, bár pár napja még a belső cenzúrám se engedte volna át a hirtelen kikívánkozó gondolatokat.

Miután sikerült megismerkedni a borvidék múltjával, a következő borászat megmutatta, hogyan épül erre az alapra a jövő. A Bodegas Valdemar gyökerei 1889-ig nyúlnak vissza, az immár ötödik generáció által vezetett, több mint 300 hektár területtel rendelkező birtok mégis az innovációra törekszik. 1985-ben ők voltak az elsők Európában, akik automata hőmérséklet-szabályozást alkalmaztak a pincében, és technológiai fókuszuk ma is kiterjed például a szén-dioxidos fermentációra. A riojai hagyományokkal ellentétben ők nagy hangsúlyt fektetnek a fehérborokra és a pezsgőkre is (néhány éve ők adták ki az első dűlőszelektált riojai pezsgőt).

Végtelen napsütés, éjszakai pezsgés, tapas, pincho, és persze a lényeg: bor, minden mennyiségben- így tudnám legjobban összefoglalni a Spanyolországban töltött három hónapot. Az elején nem igazán jött át a spanyol életérzés: délelőtt 9 óra előtt nincs bolt, az utcák szinte egész nap kihaltak, az emberek napközben alig esznek. Aztán mindent megértettem, amikor az első este nyakunkba vettük a várost.