Van amikor egy erősen szürkületi zónás, mondhatni toplistákra ritkán bekerülő borvidék adja a szombat esti bort, ami ráadásul egy idegenül csengő fajtából készül és még csak a készítőjét sem ismerjük igazándiból, no onnan nem könnyű nem vakkóstolón nyerni. Persze könnyű nekünk itt délen, ahol a pinot regina született, ahol azért a Tolnai borvidék számtalanszor bizonyított és ahonnan Kisdorog is közel van.
A véletlennek köszönhető, hogy a Pécsi Borozónál ketten is, egymástól függetlenül, rajongunk a monori Strázsahegyért. Sok újdonságot már nem tudok írni róla, hiszen Tüske Gyöngyi mind a lapban, mind az online felületen sokszor bemutatta, és én is írtam beszámolót a tavalyi Borvidékek Hétvégéjének első napjáról.