Mindig is úgy gondoltam, nincsenek „évszakborok”, rábízhatjuk a nagykorú fogyasztóra, mit és mikor tölt a poharába. Egy tikkasztó nyári nap végén valószínűleg többen nyúlnak egy friss, reduktív fehér vagy rozé felé, de egy pincehideg könnyű vörös is kiváló társ lehet az estéhez. A nagy vörösborokat sem kell kizárólag a télre tartogatni, hisz ott vannak a nyári steak-sütögetések, egy borongós őszi nap, esetleg a papa áprilisi szülinapja, mivelhogy ő a bordói házasításokért rajong. Egy szó mint száz, akár a mostani, fogcsikorgató hideget nélkülöző télben, akár máskor érdemes próbát tennünk a mostanában kissé háttérbe szoruló testes vörösökkel.

Ha Magyarország olyan boldog hely lenne, mint Ausztria, Horvátország vagy Németország, a borbloggerek-borszakírók a két ünnep között/előtt nem hobbiból kóstolgatnának és ajánlgatnának pezsgőket, hanem azért, mert nem győznék teljesíteni a napi- és hetilapok felkéréseit: mit vegyen az olvasó, melyik a legfinomabb? Hát a legjobb ár-érték arányú? És: az elérhetőség és a minőség szempontjából a legjobb kompromisszum? Pécs szerencséje, hogy ha a magyar sajtó nem is, a Cornel’s borbár érez magában némi felelősséget törzsvendégei pénztárcája iránt, így egy kóstolón megmutatta a városban elérhető (szinte) összes pezsgőt, hogy választ lehessen találni az előbbi kérdésekre.

Pohl Péter már az egyetemről egyből a Sauska borászatba került, hogy aztán egészen fiatalon legyen az egész birtok igazgatója, Villánnyal, Tokajjal és Budafokkal, pezsgővel és aszúval, Villányi Franccal és tokaji sárgamuskotállyal együtt. Eközben viszont megmaradt ugyanannak a szerény sváb gyereknek, aki mindig is volt.