Tizenhét éve jelent meg az első Pécsi Borozó, a 2008. tavaszi lapszám. Nem tisztem megírni a visszatekintést, remélem ezt majd Győrffy Zoli megteszi jövőre, amikor nagykorúvá válunk, de megbízott főszerkesztőként egy kicsit szörföztem az oldal tartalmai között és készítettem némi statisztikát, íme.

Amikor 2007-ben elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy elindítsunk egy saját bormagazint, már jó ideje írtam borról, hol más lapokba, hol a saját blogomra, aminek talán már nyoma sincs az interneten. Lelkesek voltunk, naív elképzelésekkel és valójában még nagyon keveset tudtunk erről a világról. Ma, közel két évtizeddel később annyival többet tudok, hogy mit nem tudok még. A naivitás nagy része megmaradt, csak a lelkesedés, az valahogy elmorzsolódott. És ehhez bizony lelkesedés kell, belső motiváció és határozottság. A Pécsi Borozót én most kicsit magára hagyom, de viszik tovább mások, aki eddig olvasta, eztán se féljen, naponta jön az olvasnivaló.

Néha irigykedem Ercsey kolléga lazaságára, ahogy akár itt, akár saját fb-oldalán publikált évösszesítőiben csak úgy repked országok és borvidékek között, felett, majd persze kóstol és igencsak kultúrturistáskodik. Talán az az évtized közöttünk is teszi, hogy az én listám kisebb rádiuszon belül mozog, a covid óta tudatosabb a lelassulás és belefelé nyitás, a kevesebb utazás és a fókuszáltabb figyelem. Néha sikerül is.