Egeraracsán megrakjuk a vaskályhát, körbejárjuk a ritkított tőkéket (mi is elköszöntünk pár tucat Furminttól), bakancsot húzunk, és nekigyürkőzünk a késő őszi Zalának. Nincs messze Zalaszabar, de gyalog azért akad egy-két kaptató, míg kinyílik a Kis-Balatonnál a táj; a hullámzó dombok kisimulnak, a láthatár szélén aztán újra tajtékot vet a föld: a Keszthelyi-hegység, utána a Badacsony zárja a láthatárt. Útközben gombászok, nekik öröm ez az idő. Az ingoványos murva lassacskán bicikliúttá keményedik, hibátlan két sáv kacskaringózik az erdőben – apró szépséghiba: helyenként olyan meredek, hogy felfelé tekerni, lefelé megállni lehetetlen rajta. Az aracsai diaszpórák után málló vályogpincék, akácra kúszó vadszőlők; hamarosan szabari nadrágszíjtelkek, rajtuk sokhelyütt drótról lógó, kivágott tőkék, mint zendülés után akasztott emberek. Ereszkedik a nap, nyomában a köd, kilépünk, még a teraszon innánk az első pohárral.

Idáig rendben is vagyunk, beköszönünk, mert szóltunk előre, hogy érkezünk, aztán kicsorgatjuk a vizet a székekből, és a hűvösödő szélben várjuk a szervízt. Hamar kiderül, szegény hölgy egyedül van a bentiekre és kintiekre, így ideje sincs kérdéseinkre válaszolni – meg nem is igazán professziója a bor. Abban maradunk, ha valamit nem sikerül megfejtenünk, telefonál, vagy Messengeren megkérdezi az illetékest. Sajátos megoldás, de értékeljük az igyekezetet. Két bor után már nagyon fázunk, de méltóságunkat megőrzendő rá fogjuk: ne kelljen folyton kijönnie hozzánk, inkább beköltözünk.

A lassan felszívódó panorámáért kárpótol az enteriőr: ízléssel, igénnyel van berendezve a kóstolóterem, az ültetés túl sűrű talán ahhoz, hogy zavartalanul beszélgessen az ember, bár az egymásba elegyedő szónak is megvan a bája. Fa- és kőburkolat, nett asztalkák, szép teríték, ínycsiklandó falatok. Családok, baráti társaságok, talán összesen, ha tizenöten, többségük hétvégés vendég. Az egyik társaságban két idősebb, egy középkorú férfi; hangosan beszélnek, a téma leggyakrabban a tartózkodó türelemmel töltögető hölgy vélelmezett családi állapota. A találgatás a távozás közeledtével egyre nyíltabb faggatózásba csap át, fél órával később egy elveszített pénztárca ürügyén telefonszám-kérincsélésbe. Ártalmatlan az ügy, de finoman jelezzük, észrevettük: ha zavarja, itt vagyunk. Próbátlan lovagiasságunk jutalma most már több figyelem, el-elbeszélgetés egy-egy pohár fölött – kérjük, fajtákat, arányokat ne mondjon, kíváncsiak vagyunk, mennyire fajtajellegesek a borok, s főként: mennyit kitalálni vagyunk elegek. Lassan szállingóznak a többiek, még egy asztal marad, dalvadászt kezdenek játszani, kérdezik, gond-e, de hát borok mellett a zeneszó (ha nem is bármilyen) ritkán van ellenünkre. Mi több: folyton azt beszéljük, mennyire természetellenes, hogy nem nótázunk, ha poharazunk, hiszen a jó bor legtermészetesebb következménye vers és nóta kellene legyen. (Mellékszál: éppen beszereztem antikvár a Bordalok-könyvet, benne Tulok Teréz zalaszabari alanyi költő Borcégér és Kába limerickek című verse –„Az uram alkoholista, / Úgy hívják, hogy Pirók Pista, / Nem kell neki az eledel, / Reggeltől estig csak vedel” – mi azért igyekszünk a mértéket tartani…) 

Versek ide, nótázás oda; félig-meddig szakmai útnak szántuk – na nem potyaivásnak, kifizetünk mindent, ételt, italt, költséges hobbi ez nekünk, nem fizetett fontoskodás –, szóval elmélyedünk a szortimentben, eszmét cserélünk, találgatunk. A Kányavári sziget, a nap gyermekeinek legendája csodálatos (Legenda - Kányaváry), a gondolat, hogy a birtok is egy sziget legyen a Kis-Balaton ölelésében (s egyben menedék a „rohanó világ” elől), ígéretes, a családi összefogással született borászat irigylésre méltó, romantikus miliőt kölcsönöz a helynek. Az egész apparátus (vállalkozás, ültetvény, csapat) fiatal, és érezni is ennek a fiatalságnak számos erényét és kevés, de tagadhatatlan hátrányát. Ambíció és óvatosság, kitűnni vágyás és popularitás, természetesség és luxusérzet – ilyen kettősségek metszéspontján érezzük magunkat. Nincs megosztó bor, nincs technológiai hiba, nincs teljesen félrekalibrált stílus, viszont kevés a kockázatvállalás, az igazán vagány döntés, mintha a borász (Csuka Bence) mellé a marketinges és a saleses is bekéredzkedett volna a pincébe. Valószínűleg a piacszerzés és a fennmaradás zálogául (kényszerűségből is) vállalt rendezvények miatt megbízható, könnyen érthető borokat, jól felismerhető és könnyen megjegyezhető tételeket (s hozzá: neveket) kell prezentálniuk, és mellette marad (ha marad) tér kísérletezni, kitűnni, határokat feszegetni. A terroir, az alapanyag, a szakértelem egyértelműen megvan hozzá, a gazdasági klíma, a brandstabilitás – különösen a fitoplazma szorításában – úgy fest, még várat magára. Sokáig viszont nem teheti, különösen, hogy Zalában az ilyen presztízsárazást (4 590 – 14 500 Ft a borlap) hosszútávon kevesen engedhetik meg maguknak, még ha egyet is értünk abban, a bort, a jó bort igenis bátrabban, sőt merészebben kellene pozícionálni az élvezeti cikkek között (a legtöbb embert már elriasztja, ha egy bor egy doboz cigaretta árába kerül!!!). Ami minket illet: díjazzuk ezt is, de még jobban, ha valakinek van önbizalma nemcsak kiszolgálni a vélelmezett fogyasztói elvárásokat, de irányítani, tágítani, sőt feszegetni is annak határait!

Hogy mindezeket látva-tapasztalva megéri-e ellátogatni a Kányaváry Borbirtokra? Egyértelműen igen! A táj, a kilátás lenyűgöző, a kóstolótér és a panorámás rendezvényterem impozáns, a szerviz közvetlen és rugalmas, az ételek kiválóak, a borokból pedig bárki felépíthet magának egy szép kóstolósort. Csak drukkolni tudunk, hogy a jövőben egy-egy kiemelkedő tétel koronázza meg ezt a kétségtelenül minőségi, de – csak ismételni tudjuk – kissé kockázatmentes szortimentet.

Na, de lássuk a sort, amit kóstoltunk – hiányzik belőle a „Szesztelen” (nekünk ugyan nem), és az Imposztor (az viszont tényleg).

Bizsergő 2024 (cuvée, félszáraz fehér gyöngyöző)

[N. Fejérváry]

A palack már bontottan érkezik, nyitásnál nem szisszen, de így is kellemes felpezsgés, kehely szélére húzódó, közepes buborékok (az igazán apró, virgonc példányok már előttünk elszálltak). Világos citrom szín, zöldes villanások, messziről kicsap a bodza, a muskotályvirág. A korty arányos, harsány, szénsav nélkül is friss, roppanós lehet. Alma, farkasalma, zöldfűszerek (a gerincet vélhetően a Sauvignon blanc adja), pici krémesség, derengő barack, a száj hátsó traktusában jelentkezik a diszkrét maradékcukor. Szép, tartalmassága okán négyévszakos bor. (A Fortély kóstolása után azt gondolom, korábban szedett Sauvignon blanc került a Bizsergőbe, de kiderül ugyanaz; így csak arra tudok gondolni, a szintén nem savairól híres két szőlőtárs, a Chardonnay és Sárgamuskotály kelthette életre – esetleg a szén-dioxid.)

[Csécsi]

Halvány citromszínű gyöngyöző cuvée, amelynek alapját Sauvignon blanc adja, a muskotály az illatot, a Chardonnay pedig egy kis testet kölcsönöz neki. Az illata kifejezetten hízelgő: fehér virágok, alma, fehér húsú gyümölcsök, a háttérben a muskotály jellegzetes parfümösségével.

A kortyban azonnal megjelenik a szénsav friss játéka. Az almás és citrusos aromák mellett egy kis maradékcukor kerekíti a szerkezetet, ami barátságos, könnyen szerethető irányba viszi a bort. Egy hajszállal kevesebb cukorral számomra izgalmasabb lenne.

Visszakóstolva egy kis zöldes tónus is felbukkan benne napszítta vágott fű formájában. Az illatban továbbra is a muskotály dominál, a Chardonnay inkább csak a korty szerkezetében érezhető.

Ez a bor nem akar bonyolult lenni, viszont könnyen érthető: mosolyog a pohárból, és nem kér sok figyelmet. Ki lehet tölteni azoknak is, akik ritkábban isznak bort. Jó eséllyel kérnek még egy pohárral.

Fortély 2024 (Sauvignon blanc)

[N. Fejérváry]

Zalaszabar-Öreghegy kelet-nyugati lejtőin termett, tízéves tőkékről szedett alapanyag, szeptemberi szüret (ez pontosabban is érdekelt volna, mert ’24-ben a környéken jellemzően már augusztusban szedték a Sauvignon blanc-t). Friss, kamaszos mozgás, világos citrom szín, picit lassan nyíló, mérsékelten fajtajelleges illat, az évjáratra jellemző túlérettség jegyei. A korty neutrális, a savakat kiégette a nap, a textúra kissé vizes. Sajnos megrekedt két kategória között: a Sauvignon blanc-ra jellemző zöldes, herbás, csalános, almás vonalat agyoncsapta a hőség, a dagályosabb, akár hordós, krémes „nagy borhoz” kevés a test, a gyümölcs.

[Csécsi]

Halvány citromszínű bor, könnyű testtel. Az illata visszafogott, almás jegyekkel indul, de a Sauvignon blanc-ra jellemző zöldes karakter alig mutatja meg magát. A kortyban közepes savak dolgoznak, az első pillanatban frissességet adnak, de hamar elfáradnak, és vizes érzetet hagynak maguk után. A textúra kissé híg benyomást kelt. Az ízvilágban alma, körte és egy kis barack jelenik meg. A lecsengés rövid, a korty gyorsan eltűnik.

Halk, diszkrét bor. Az a fajta tétel, amely korrektül működik a maga kategóriájában, de nehéz benne kapaszkodót találni. 

Üstökös 2023 (száraz, hordós Olaszrizling)

[N. Fejérváry]

Kora és termőhelye megegyezik a Fortélyéval, viszont lényegesen többet várok tőle, már csak azért is, mert meggyőződésem, a rizlingek családja kimondottan jól működik agyagon, agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Világos arany szín, komoly viszkozitás, olajos mozgás, elegáns, komoly beltartalmat ígérő karakter. Az illatot a hordó (tölgyfa?) dominálja: vanília, édes impressziók, érett, túlérett alapanyag, trópusi gyümölcsök (az ember el tudná képzelni, hogy egy első töltésre Chardonnay érlelésére használt hordó másodtöltésével van dolga). Némi túlérettség, töppedtség illúziója, érezhető, de szépen integrált maradékcukor. A sav moderált, inkább csipke a szoknyán, mint abroncs; nem irányítja, csak kíséri, szegélyezi a kortyot. Körte, sárgabarack, aszalt gyümölcs, szárított banán, csak jó tíz perc szellőztetés és táncoltatás után bújik elő a rizling mint karakter: citrusok, finom kesernye, a kezdeti orgiát szépen moderáló lecsengés.

[Csécsi]

Halvány szalmaszínű bor, a mozgása komolyabb, mint az előző tételeké: olajosabb, tartalmasabb kortyot ígér. Az illatban egyértelműen megjelennek a hordós jegyek – vanília, enyhe pörköltség –, mellettük citrusok és körte. Ha kicsit melegszik a pohárban, finom kesernyés tónus is felbukkan.

A kortyban határozott savak dolgoznak, az ízvilág alapvetően citrusos és fehér húsú gyümölcsökre épül, a háttérben érettebb jegyekkel. A hordó nem uralja, inkább keretezi a bort. A lecsengés közepes, a szerkezet rendezett.

Szép Olaszrizling, a fajta barátságos arcát mutatja meg. Van benne egy kis maradékcukor, ami kerekíti a kortyot, és egyértelműen a fogyaszthatóság felé tolja a stílust. Az eddigiekhez hasonlóan ez is olyan bor, amely nem akar kockáztatni: szeretné, ha szeretnénk. Hát szeressük!

Krónika 2023 (Chardonnay)

[N. Fejérváry]

Újfent fiatal, de már ereje teljében lévő, 2015-ben telepített tőkék termése Zalaszabar-Öreghegyről. Szalmába hajló citrom szín, olajos mozgás, a rizlingnél árnyalattal lendületesebb. Az illatban hordóvanília, pici füst, aszalt sárgabarack, mintha a konyháról vokálozna alá: cukron dinsztelt lilahagyma, lilahagymalekvár. Ízét golden alma vezeti, sárgabarack sorbet, klasszikus fajtajelleg: banános-vaníliás túróhab, vajas keksz, kevéske élesztő. Felmondja a leckét, de gyönyörűen szavalja – mintha a pince szortimentje, ha úgy tetszik: ars poeticája e köré a bor köré épülne, és ennek a képességei lennének leginkább kiaknázva. Technikailag kifogástalan, szépen edukált bor – a Chopin-versenyen így játszanak a távol-keleti zongoristák: nem ösztönös improvizáció, hanem az, amit gondolni illik a nagy zeneszerzőről. És ez nem hibája, részünkről pedig nem kritika: megvan az alapanyag, megvan a tudás, hogy akár kis vagány improvizációt is lehessen vállalni.

[Csécsi]

Szalmaszínű, erős közepes testű, hordóban érlelt chardonnay. Az illatban vajasság, tejkaramellás tónus jelenik meg, mellette fehér húsú gyümölcsök és egy kevés élesztős jegy.

A kortyban határozott, de nem tolakodó savak dolgoznak. Az ízvilágot az alma vezeti, a háttérben egy kis mazsolás édesség és a hordóból érkező vajasság. A szerkezet kontúrjai lágyak, a bor kerek, a lecsengés hosszú és rendezett.

Szép vizsgamunka – jut eszembe. Nem akar megosztó lenni, inkább mindenki számára érthető és szerethető marad. A pincészetnél láthatóan fontos, hogy a borok kedvesek legyenek: épp annyi cukor marad bennük, amennyi mosolyt csal a kortyba. Nincs velük baj – jól elkészített borok –, de néha jól esne, ha az udvarias kedvesség mögött megvillanna egy keresetlen pillantás is.

Balaton bor 2024 (Olaszrizling)

[N. Fejérváry]

Egészen világos citrom szín, friss mozgás, reduktív jegyek. Illatban több frissesség, mint az egykorú Sauvignon blanc-ban: vagy a szüret volt jobbkor elcsípve, vagy az Olaszrizling tűri jobban a klímát (ami biztos, a zsíros-agyagos talaj a savak konzerválásában jobb, mint a lösz, homok). Visszafogott, de mozgékony savak, alma roppanós-kemény körte, jóleső virágosság, aláfestésnek halk citrusok. Ha az idő kegyesebb lenne, biztosan ezt poharaznám, fröccsözném a naplementében!

[Csécsi]

Halvány citromszínű, könnyed Olaszrizling. Az illata közepes intenzitású: alma, körte és egy kis kesernyés tónus jelenik meg benne, mintha hársfás árnyalat is bujkálna a háttérben.

A kortyban visszafogott savak dolgoznak, az ízvilágot alma és egy finom, kesernyés ködösség kíséri. Nem túl összetett bor, a lecsengése sem hosszú, de van benne egyfajta nyári könnyedség.

A szóda szépen feltárja, kiemeli az almás, citrusos aromákat, és rögtön érthetővé válik a bor szerepe: egy pohár a teraszon, amikor az ember már nem elemezni akar, csak egy jólesőt kortyolni a pohárból és a nyár esti levegőből.

Pirkadat 2024 (Cabernet sauvignon rozé)

[N. Fejérváry]

Hagymahéj, téglás reflexekkel, matt hatással. Mozgása természetesen friss, játékos, az illat a műfajtól és a fajtától elvárható: piros bogyósok, eper, ribizli, joghurt, tejszínes gyümölcshab. Provanszi stílus, pezsgős savak, piros bogyósok – semmi meglepetés, semmi kellemetlenség, egy romantikus vígjáték vagy egy Rossini-vígopera kedélyes fináléja, amit akárhányszor meg lehet nézni-hallgatni (ha nincs jobb dolgunk).

[Csécsi]

Világos, lilás rózsaszínbe hajló szín. A test közepes, a bor mozgása könnyed. Az illat édeskés érzetű, virágos tónusú, mintha rózsás jegyek is felbukkannának benne.

A kortyban gyenge-közepes savak dolgoznak. Az ízben ribizli, málna és szamóca jelenik meg, de nem a gyümölcs, annak minden jegyével, inkább annak szörpös formája. A lecsengés nem túl határozott, a bor inkább a kedvességre épít, mint a feszültségre.

Ez a rozé simogat, nem karcol. Olyan bor, amely minden érdességet elsimít a kortyban, ezért könnyen megszerethető.

Katarzis 2021 (Merlot–Cabernet sauvignon száraz)

[N. Fejérváry]

Közepesnél kicsit mélyebb bíbor, bordós széllel, elegáns villanásokkal – tükrös, de nem áttetsző. Mozgásra közepes test, visszafogott alkohol és textúra sejlik fel: kitárt ablakú háremben lebbenő vörös selyemszatén. Illatban frissen préselt áfonya, eperlekvár, kis fenolosság, hús, fekete ribizli, őszi, ázott avar, szeletelt csiperke. Ízben marcipánmeggy, földes jegyek, cékla – de mindenből visszafogottan: klasszikus gasztrobor lett, holott többre volna hivatott – egyértelmű például, hogy barrique hordóban érett, a potenciált mégsem tudta a kívánt polcra; ha úgy tetszik: ár-érték arányra tornásznia. Nem tanács, inkább kívánság: nagyon megkóstolnám ugyanezt a bort szűretlenül!

[Csécsi]

Sötét bíbor szín, a pohár szélén már enyhén téglás reflexekkel. Az illat erős közepes: érett vörös bogyósok, friss piros paprika, egy kis dohány és tintás tónus. A háttérben bonbonmeggy sejlik fel.

A kortyot határozott savgerinc tartja, a tannin viszont visszafogott, szinte csak árnyékként van jelen. Az ízvilág gazdag: cseresznye és meggy jelenik meg benne, mintha a gyümölcs épp az érés legszebb pillanatában lenne. A végén egy enyhén meggyszörpös karakter marad meg a lecsengésben.

Nagyon kedvelhető bor. Egy nyári esküvő áll neki jól, ahol a völgyre néző teraszon fogyasztják a vendégek, kisestélyiben, feltűrt ujjú ingben, néhány perccel az önfeledt táncra perdülés előtt.

Aranyvessző 2024 (Sárgamuskotály, édes fehérbor)

[N. Fejérváry]

Közepes citrom szín, késői szürethez illő mozgás, formás katedrálisok a kehelyfalon. Illatát a bodzavirág, muskotályszőlő, mézvirág, jázmin tea egyvelege jellemzi. Az alapanyag szép, egészséges, érett, de a test, a savak nem nőnek fel hozzá. Mivel nem klasszikus késői szüretelés (ha lehet hinni, szeptember), az elrendelten természetes édes borok komplexitása, cukor–sav–extrakt-harmóniája kicsit felborul. Nagyon kellemes, kerek, behízelgő (kandírozott gyümölcs, törökméz), de kevés a réteg, a dimenzió – addig tart, amíg történik, nincs következménye, hatása, eredménye.  Igaz, sok más dolognak sincs, amit szintén nagyon szeretek…

[Csécsi]

Közepes citromszínű bor, erős közepes testtel. Az illatban üdítő citrusok, citromfűtea és narancsos Pez cukorka jelenik meg, mellettük enyhén herbás tónusok. És persze a kötelező muskotályos jegyek.

A kortyban közepes savak dolgoznak. A cukor nem tolakszik, de az egyensúly enyhén az édes irányba billen. Az ízvilágban teás jegyek és aszalt gyümölcsök bukkannak fel, az alkohol közepes, garatban melegít. A lecsengés hosszú, de nem hagy mély nyomot.

Ezt a HR-es Editke is szereti fogja, pedig nem iszik bort. Desszert mellé jól működhet, például egy citromhéjjal megbolondított túrós rétessel.