Február utolsó estéjén benéztem a pécsi törzshelyemre, a Cornel’s borbárba, ahol épp Furmint Február-kóstolót tartottak. A már tizenpáréves kezdeményezés nemes, eredetileg Kézdy Dániel borkereskedőtől származik, aki a sokáig nem annyira rivaldafényben lévő fajtát azzal próbálta meg felkarolni, hogy a holtszezonnak számító februárt már csak az alliteráció miatt is a promóciójának áldozza.

Ez olyannyira jól sikerült, hogy a budapesti Furmint Február-nagykóstolók a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején a szűkebb értelemben vett magyar borvilág talán legfontosabb eseményének számítottak – ezeken debütált számos bor, megjelent minden blogger és szakíró, itt találkozott egymással mindenki, aki Tokajban számított vagy számítani akart. Nem függetlenül attól, hogy akkoriban vett nagy lendületet Tokaj-Hegyalján a száraz tokaji borok készítése:

• akkoriban jelent meg a Bél Mátyás-féle 18. század eleji tokaji dűlőklasszifikáció Alkonyi László általi restaurálása, ami alapján lehetett tudni-sejteni-remélni, hogy melyek azok a termőterületek, amelyeket a régmúlt tapasztalataira hivatkozva érdemes újratelepíteni, még valamennyire nyomott áron megvásárolni vagy épp még jó sokáig biztosan nem eladni;
• akkoriban kezdett átmenni az üzenet mindenkinek, hogy Tokaj lehet száraz is, azaz kifejezetten divatos lett bizonyos körökben száraz furmintot inni, pláne mivel
• akkoriban kezdtek el befutni a borászatok prémiumszegmensbe árazott dűlős tételei, amelyek azzal az – Alkonyi-féle dűlőklasszifikáció üzenetére rímelő – üzenettel mentek, hogy Tokaj annyira sokszínű talaj- és kőzetvilággal rendelkezik, hogy a borok karaktere akár 100-200 méterenként más és más;
• akkoriban titkon még mindenki azt gondolta, hogy Tokaj száraz fehérborban minimum Burgundia fehérboraival veszi fel a versenyt, és a világ csak arra vár, hogy elkezdjék termelni őket ezen a világhíres borvidéken, ami miatt a palackárakat rögtön ki is lőtték az űrbe;
• akkor került hatalomra a Fidesz, amely a borvidéken egy kifejezetten jó borászattal már jelenlévő MCC-alapító Tombor Andrást nevezte ki a tokaji ügyek élére, hozzávágott sokmilliárdot borvidéki fejlesztésekre és a Tokaj Kereskedőház nevű állami pincészet Grand Tokajjá történő átalakítására.

Ambíciók tehát voltak – csak épp, mint az Ercsey Dániellel készített podcastos interjúmból is kiderül, a földrajzzal nem számoltak, miszerint a borvidék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolc, az elmaradt Kelet-Szlovákia és Ukrajna között található, Budapesttől két és fél órányi autózásra, és nem mondjuk a Fertő-tó partján, ahonnan a bécsi repülőtér fél óra alatt elérhető. Ezekből végül az lett mára, hogy a kezdeti lendület megtört, Tokaj-Hegyalja egyfajta rezervátumként tele van ugyan fejlesztésekkel, de pár fesztivált, hosszú hétvégét és pincét leszámítva keresni kell a vendégeket, a dűlőklasszifikáció ment a kukába, annak fontoságát nemhogy a borászatok és fogyasztók, de az állami bormarketing sem érti. Az édesbor piaca sajnos eleve niche és eleve csökken, a tokaji dűlős szárazborok pedig áruk és karakterük miatt csak kevesek számára élvezhetőek és érhetőek el – akkor már inkább a könnyebben érthető ivósabb balatoni olaszrizlingek mennek. De ennyire messzire és mélyre most ne menjünk – Tokaj-ügyben eleve tervezek ősszel egy alapos riportutat, hogy megírjam nektek, mi van ott.

Vissza a kóstolóra: noha volt a sorban több olyan furmint is, ami a hordókezelés vagy a mindent átszövő és elfedő, a pécsi közönség hangosabb része számára az élvezhetetlenségbe hajlóan szikáran ásványos karaktere tényleg a februárt, a telet és a vacogást juttatta eszünkbe – ami nem baj, ettől volt reprezentatív a sor, bemutatva a furmint sokoldalúságát –, a jó hír az, hogy a 21. századi fogyasztói igényeket is kielégítő, azaz játékos, könnyen érthető és élvezhető, azaz a tavasz derűjét és optimizmusát hordozó száraz tokajik is itt vannak már egy ideje a polcokon.

Hármat emelnék ki – és nemcsak azért, mert a kóstoló végén ezek voltak a közönség kedvencei, hanem mert nálam is ők nyertek, és mert mind olyan bor, ami képes nemcsak a furmintot, de Tokaj-Hegyalját is megszerettetni, és viszonylag könnyen elérhetőek, leginkább borboltokban.

A Sauska 2025-ös furmintja úgy könnyed és elegáns, hogy közben sallangmentes, nem gondol túl semmit, kicsit a proseccókra hajazó aromatika, azaz friss körte, alma, mellé díszítésként citromhéj és zöldtea, szép savak – a birtok legjobb dűlőiről (Birsalmás, Holdvölgy, Padihegy) szüretelve. Bármikor lehet inni, és gyorsan el is fogy, mert veszélyesen jól itatja magát. Hibátlan bor, ha ilyen furmintot adna minden termelő Tokaj-Hegyalján, a balatoniak bajban lennének. Bortársaság, 3750 Ft

A Gizella Pince 2025-ös cuvée-je a Sauskánál jóval poposabb hangulatú a szokásosan almás-körtés fajtajegyekkel érkező furmintot kiegészítő, virágos jegyekkel operáló hárslevelűnek és a magas, de gyönyörű savak miatt alig érezhető 7 grammnyi maradékcukornak köszönhetően – de közben azért a tokaji termőhely is benne van visszafogottan az ásványos jegyekkel. Nem tudok elképzelni olyan embert, akinek ez a hibátlanul megkomponált bor ne tetszene. Bortársaság, 4450 forint

A Balassa Pince 2024-es Marty McFly nevű bora a kacsás címke miatt gyorsan feltűnik a borospolcon. 100% furmint: egyszerre könnyed és tartalmas, játékos és komoly, gyümölcsös (alma, citrusok, barack) és ásványos (mégiscsak nagyrészt mádi dűlők termése). A hibátlanul eltalált arányok bora, amiért az is tud rajongani, akinek Tokaj száraz világa túl sok és szikár, és talán az is, aki épp arra gerjed, ha úgy érzi, köveket nyalogat éppen. Bortársaság, 3950 forint

Szódát hülyeség, teljesen értelmetlen tenni bármelyikbe. Bor mellé viszont mindig jól jön.

Mindhárom bor jó áron, 4000 forint, azaz 10 euró alatt kapható, így aligha van olyan ember, aki ne venne belőlük kóstolás után szívesen még egy palackkal, aztán egy teljes kartonnal, hogy mondjuk a külföldi ismerősöknek is mutasson belőlük büszkén egy-egy palackkal. Akár a Tokaj ügye iránti hazafias kötelezettségből, akár csak a jó borok iránti érdeklődésből teszi, jól teszi.

A cikk eredetileg a Gemišten jelent meg. Iratkozz fel: közép-európai és balkáni témák hetente kétszer a postafiókodban!