Bizony, ez is egy vörösbor-szőlőfajta, Württembergben honos, a Württembergi borvidéken, a Neckar völgyében. No, és még pl. Dél-Tirolban, csak vernatsch (vagy olaszul schiava) néven ismerik és termesztik.
Kíváncsi lennék rá, hogy csupán a cím elolvasása után ki, mire gondolhat most? Vajon mi következhet ez után? Mindez hogyan is kapcsolódhat a gasztronómiához, főzéshez? Egyet ígérhetek, mire a történetem végére érnek, minden kiderül…
A június elején tartott eseményen a kellemeset sikerült a hasznossal összevonni: villányi borász már régen nem szerepelt soproni kóstolón, viszont most Mayer Mártonnak dolga akadt Németországban, és vállalta, hogy útközben tesz egy megállót.
Hagyományteremtő szándékkal szervezte meg a Villányi borvidék saját, önálló térségi bemutatkozását május 11-én a Budapesti Kongresszusi Központban. Örömmel kerestem fel a rendezvényt számos kedves ismerős borásszal való találkozás reményében, és nem hogy nem csalódtam, de kellemes meglepetés is ért!
Avagy ilyen, amikor értelmezhető mennyiségű mintát nevez Magyarország, és van egy borvidék, ahol komolyan veszik a borverseny managementet.
Eisenstadtban lévén dolgom, a visszafelé utat úgy szerveztem, hogy beugrom a szőlővirágzási napokra, Locsmándra, azaz, Lutzmannsburgra.
Gondoltak-e már bármikor úgy egy palack borra, hogy az nem csupán az esti kerti sütögetés kelléke, hanem sokkal több annál? Ha igen, akkor ez az esszé önöknek íródott.
Újabb fejezetek az alkoholmentesített bort tartalmazó italok és egyéb borszerű italok életéből