Hiába van közvetlen légijárat Budapest és Szkopje között, nem úgy tűnik, hogy turisták tízezrei indulnának meg ajvékolva Észak-Macedónia irányába. Értem én, hogy nincs tengere, egyesek szerint még önálló nyelve sem, de aki már látott az életében legalább egy fotót az Ohridi-tóról, vagy kóstolt már legalább egy vranec nevű bort, annak nem kell magyarázni, hogy miért éri meg ide utazni.

Az Országos Horvát Önkormányzat idén harmadik alkalommal szervezte meg a négy napos „Fiatal Horvátok Zarándoklatát” Međugorje-ba, amihez Annával mi is csatlakoztunk. A lelki feltöltődésre kiválóan alkalmas szakrális programok mellett többek között Mostar és Szarajevó megtekintése is be volt tervezve.

Amikor 2007-ben elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy elindítsunk egy saját bormagazint, már jó ideje írtam borról, hol más lapokba, hol a saját blogomra, aminek talán már nyoma sincs az interneten. Lelkesek voltunk, naív elképzelésekkel és valójában még nagyon keveset tudtunk erről a világról. Ma, közel két évtizeddel később annyival többet tudok, hogy mit nem tudok még. A naivitás nagy része megmaradt, csak a lelkesedés, az valahogy elmorzsolódott. És ehhez bizony lelkesedés kell, belső motiváció és határozottság. A Pécsi Borozót én most kicsit magára hagyom, de viszik tovább mások, aki eddig olvasta, eztán se féljen, naponta jön az olvasnivaló.

A Fachhochschule Burgenland minden évben rendez egy nemzetközi geopolitikai konferenciát, melyen egy esti borkóstoló is történik – így volt ez idén is, az Internationales Weinmarketing MA végzős csoportunk pedig azt a feladatot kapta, hogy olyan borkínálattal rukkoljon elő, amely a konferencia idei témájának, a fenntarthatóságnak és klímakrízisnek (is) megfelel. Teszlák Péternek köszönhetően én is villanthattam valamit!

Már javában tart a GROW du Monde, az olaszrizlingek nemzetközi versenye, de én mégis a pénteki Aftert várom igazán. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, és bízom benne, hogy sokan csatlakoznak hozzám Balatonfüreden. De az elmúlt hetekben egyébként is sokszor jutott eszembe a GROW és az olaszrizling, egy Figula borral még készültem is az eseményre.

A magyar borleíró szaknyelv története és változásai, különös tekintettel a rendszerváltozás óta eltelt 30 évre.

Bízom benne, hogy lesz olyan, aki ennek a rövid írásnak a hatására indul felfedezőútra a buborékok világában! Ne feledjétek, nem kell nagy ünnep ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki egy napból. Színház, mozi, koncert, egy jó könyv otthon: mindhez tökéletesen illik a pezsgő, ráadásul két doboz cigi áráért már egy szuper tételt kaphattok. Azt hiszem nem kérdés, melyik éri meg jobban.

Üstökösként tűnt fel néhány éve, szinte a semmiből a Matijašević borászat. Azonnal rommá nyerték magukat a Decanter World Wine Awardon, szuper volt a dizájn, profin kommunikáltak, egyszóval minden a helyén volt. Alig vártam hát, hogy a helyszínen kóstolhassam meg a borokat!

Vigyázat, szubjektív elemzés következik, ami bőven kicsaphatja a biztosítékot. Kicsit olyan ez, mint amikor a filmek elején kiírják, hogy az arra érzékenyeknél a villogó fények és hanghatások epilepsziás rohamot okozhatnak. Én szóltam…