Argentína két dolog miatt izgatta eddig a fantáziámat. Ha reális veszély lenne, hogy atomtöltetekkel kezdené el dobálni egymást a nyugat és Oroszország, azonnal egy ideszóló repülőjegyet vennék.

Nem mintha nem lenne édes mindegy, hiszen az angol Bull’s Blood tükörfordítása a bikavérnek és a bikova krv-nek, ami mégannyira sincs benne a hazai köztudatban, szemben az angol kifejezéssel, ami a negyvenen felüliekben bizony rossz emlékeket ébreszt.

Van egy olyan tévképzetem (persze lehet, hogy nem is téves), hogy az olvasók szeretik a listákat. Magyarország legjobb és legrosszabb éttermei, legizgalmasabb borászatai, legjobb boros Insta-helyszínek, legütősebb ásványos fehérborok, legizgalmasabb boros programok. Ezt a sort kezdjük meg idén egy visszatekintéssel, jöjjön az elmúlt két év legtöbbet olvasott cikke az oldalról!

Gőzölög, fűszeres, édeskés és forró, mégis van benne alkohol, mi az? A válasz természetesen a forralt bor. De vajon miért van minden karácsonyi vásárban több, fűszeres, meleg bort mérő pult is? Miért szeretjük annyira ezt a furcsa italt és milyen hagyományai vannak a Kárpát-medencében? Ennek jártunk utána.

Tizenhét éve jelent meg az első Pécsi Borozó, a 2008. tavaszi lapszám. Nem tisztem megírni a visszatekintést, remélem ezt majd Győrffy Zoli megteszi jövőre, amikor nagykorúvá válunk, de megbízott főszerkesztőként egy kicsit szörföztem az oldal tartalmai között és készítettem némi statisztikát, íme.

A honi boros szubkultúra nemrégiben nyílt hadüzenetként értelmezte Zacher Gábor beleállását – miszerint nem létezik egészséges mértékű és formátumú alkoholos ital – egy szerencsétlenül megfogalmazott, ám kellő jószándékkal nyilván érthető hivatalnoki szövegbe, ahol éppen a borkultúra népszerűsítésének, a fiatalok megszólításának fontosságát igyekeztek promotálni. 

Ezeket még szilveszter/újév előtt is kényelmesen beszerezheted, hogy koccinthass velük december 31-én éjfélkor vagy úriasan újév napján 11:15-től, a bécsi filharmónikusokat hallgatva.

Van egy borvidékünk, na jó, több is, amely a láthatatlanság ködébe burkolózva éli mindennapjait. Ezeken a borvidékeken pedig olyan borászok tevékenykednek, akik magas minőségű borokat tesznek le az asztalra nap mint nap, de valamiért mintha nem akarnák, hogy országos ismertségre tegyenek szert. Talán nincs is rá szükségük?

Az alább leírtak néhány hét alatt fogalmazódtak meg bennem, saját véleményemet tükrözik, melyeket tegnap, ma és holnap is kész vagyok vállalni. A Kedves Olvasótól mindössze annyit kérek, hogy miután elolvasta az írást, fogalmazza meg a saját álláspontját. Ha nem is írja le, én úgy is tiszteletben tartom, cserébe én sem kérek többet. Közeleg a karácsony, az év egyik legszebb időszakában vagyunk, acsarkodásnak most különösen nincs itt az ideje. Nem harcostársak vagyunk, nem ellenfelek, hanem Emberek, különböző véleményekkel- és ez így van rendjén.