Van egy borvidékünk, na jó, több is, amely a láthatatlanság ködébe burkolózva éli mindennapjait. Ezeken a borvidékeken pedig olyan borászok tevékenykednek, akik magas minőségű borokat tesznek le az asztalra nap mint nap, de valamiért mintha nem akarnák, hogy országos ismertségre tegyenek szert. Talán nincs is rá szükségük?

Az alább leírtak néhány hét alatt fogalmazódtak meg bennem, saját véleményemet tükrözik, melyeket tegnap, ma és holnap is kész vagyok vállalni. A Kedves Olvasótól mindössze annyit kérek, hogy miután elolvasta az írást, fogalmazza meg a saját álláspontját. Ha nem is írja le, én úgy is tiszteletben tartom, cserébe én sem kérek többet. Közeleg a karácsony, az év egyik legszebb időszakában vagyunk, acsarkodásnak most különösen nincs itt az ideje. Nem harcostársak vagyunk, nem ellenfelek, hanem Emberek, különböző véleményekkel- és ez így van rendjén.

Az idő rendszerint kegyes a balatoni boros rendezvényekkel, most is szikrázó napsütésben fürdött a csopaki Jásdi Terasz, miközben a Vörös Balaton zajlott – a száraznak mondott november legvégén.

Anglia, Franciaország és Norvégia csúcséttermeinek borlapján manapság a mádi Barta Pince boraival is találkozhatunk. A népszerűség okairól és a most indult előjegyzési koncepcióról a tulajdonost, Barta Károlyt kérdeztük...

Három évvel ezelőtt Annával végigsétáltuk az El Camino portugál útjának mintegy 270 km hosszú, Porto- és a spanyolországi Santiago de Compostela között húzódó szakaszát. A közel kéthetes teljesítménytúra nagyon mély élmény volt és szinte azonnali addikciót váltott ki a „caminozás” iránt. 

Mondok 5 okot arra, hogy 2025 november 7–9-én miért legyetek Temesváron. Szövérdfi-Szép Zoltán, az éppen 10 éves RoVinHud rendezvény ötletgazdája és nagyjából egyszemélyes mozgatórugója szeretett volna egy jó bulit, ahol a hozzá hasonló borban elvetemültek tanulhatnak és rácsodálkozhatnak a világ szépségeire, és ahol összeszed némi pénzt a fogyatékos pártfogoltjai számára.

Sillert isznak, hallevet esznek, a rozéra építenek, vörösben az oportós jelleget sem vetik meg, mi az? Olaszország haladóknak egy pécsi kóstolón.

Belgrád, erős szél, de a hajam még mindig tart. Vagy nem így szólt a közkedvelt reklám? Mindegy is. Kilencszáz bor megkóstolása után az ember nem feltétlenül borra vágyik, én is örömet mentem a szervezőkkel a Crvena Zvezda - Partizan Beograd kosárlabda Euroliga meccsre, főleg, hogy talán az egész világon nincs olyan hangulat a meccseken, mint Belgrádban. Aztán három órányi ordibálás és szurkolás után, amikor visszaértünk a hotelbe, ott ült Dashamir Elezi, egy albán kolléga és borral kínált. Elfogadtam. Jobbat nem is tehettem volna!