A Tolnai borvidék legjobb rozéját és a Szekszárdi borvidék legjobb cabernet franc-ját készítette el a Gyönkön borászkodó Simigh János, mégis kissé elszigeteltnek érzi magát. Hogyan lehet ebből kitörni, mi lehet a felemelkedés útja? Egyebek között erről beszélgettünk vele…

Görög borokat kóstoltunk, méghozzá olyan céllal, hogy jobban belelássunk az ország bortermelésébe, a főbb régiókba és szőlőfajtákba. De vajon látszik valami a legismertebb assyrtiko fajtán túl?

Wachau, pontosabban a Domäne Wachau is belépett abba a sorba, amit Európa nagy és híres borvidékein termelők, kutatók az elmúlt években megkezdtek: a klímaváltozás eddigi és a jövőben várható hatásaira helyi, hosszútávú fajtakísérleteket folytatnak, vagy legalábbis kezdenek el.

Márciusban az a megtiszteltetés ért, hogy a Százszorszép Ezerjó rendezvényen előadást tarthattam az ezerjó fajtáról. Az Ezerjó Napján most ennek kis összefoglalóját adom közzé, rövid élménybeszámolóval összekötve. Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy borvidéknek identitása legyen és ehhez sokszor hozzátartozik egy egyedi fajta. És az ezerjó összenőtt Mór nevével. Az előadás során kicsit áttekintettük a jelent, aztán visszapillantottunk a múltba, és megpróbáltunk jósolni a jövő illetően. 

Kvasz, kvász, kvass, квас ahány oldal, annyi elnevezés, de mind egyet takar: karammelizált rozskenyeret, amit víz, cukor és élesztő hozzáadásával 24 órán át fermentálnak. Bizarrul hangzik, ugye?

Kozma Pál szőlőnemesítő, Bisztray György növénygenetikus. Két hihetetlenül izgalmas tudományos pálya, két csodálatos karrier, de ami a legfontosabb, két lenyűgöző ember, két vibráló személyiség. Ráadásul osztálytársak voltak valamikor régen. Most először egyszerre adtak nekem interjút!

Április 23-án immár tizedik alkalommal szerveztek nemzetközi versenyt a portugieser fajtából készült boroknak, amelyre öt országból érkeztek nevezések. A nemzetközi zsűri négy kategóriában értékelte a borokat, végül három champion-díjat osztottak ki, de sok érem csillogott még fényesen. Kóstoltunk is díjátadón pár szép kékoportót.

Főleg azért, mert vannak számomra igazán kedves boros ismerőseim, akikről tudom, hogy szeretnek borversenyeken zsűrizni; bortermelő kollégáim, akik szeretnek borversenyeken részt venni; és van jó pár ismerősöm, akik számomra teljesen érthetetlen módon szeretik nézegetni, olvasgatni a borversenyek eredményeit. Őket megbántani pedig semmi szín alatt nem áll szándékomban. Ezzel együtt az én álláspontom az, hogy a borversenyeknek abból a szempontból, ahogy azt sokan gondolják, valójában semmi értelme nincsen.