Hirtelen lendülettel vettem elő a polcról, bevallom, főzéshez, mert arra gondoltam, hogy a tenger gyümölcseivel készített spagettihez ez pont jó lesz. Az ételbe is került, egy pohár nekem is jutott, aztán hűtőbe tettem, hogy majd két nap múlva jól megírom.

Csak hát nem számoltam azzal az iskolai vírussal, ami egy szűk láncon át hozzám is eljutott és se hangom nincs, sem ízeket nem érzek túl jól, ráadásul az orrom is tele van, az illatokat csak az északi szél viszi át.

No de mindegy is, emlékezetből és a főzés közbeni élményekből gyúrhatok cikket, mert hát a főszerkesztő szigorú a leadási határidőt illetően.

Én tényleg abban voltam, hogy majd előveszem a régi cikkeket, jól belinkelem és íme, mindent tudtok már a pincéről, a borról. De nem. Csak egy képet találtam, amikor a 2018-as és 2019-es borokat bontottuk. De cikket nem... Ezek szerint most jött el az idő.

Kezdjük a pincészettel, a Fruškogorski Vinogradi sztorija 2006-ban kezdődött, akkor kezdtek területeket vásárolni és meg sem álltak 110 hektárig. Jelenleg olyan 80 hektárról szüretelnek, elsősorban fehér fajtákat, grašac/olaszrizling, tramini, chardonnay, pinot blanc, de izgalmas merlot is van a kínálatban. Francia tanácsadókkal kezdték a munkát, de a nemzetköziség jegyében, amikor legutóbb a nyár elején voltam náluk, megismerkedhettem az ott dolgozó kínai borász hölggyel is. 

És akkor a borok, jó pár éve, egy szerémségi borverseny kapcsán találkoztam velük először, aztán a szőlőhegyen rendezett grillpartin folytattuk az ismerkedést, onnan a Duna is gyönyörűen látszik a szőlősorok felett. A borok jók voltak és az évek során egyre jobbak lettek.

Az alapborok szériája három szereplős: Fruškać fehér, Fruškać vörös és Fruškać rozé. Jó ár-érték arány, könnyed, ivós tételek. A borok prémium sorozata a Quet (Kuet) nevet kapta, a kelta erődítmény után, amely körül a mai Banoštor település a 15. században kialakult. És van egy külön sorozat az édes boroknak, a kései szüretelésű különlegességeknek, az a Tri sunca, azaz a három nap nevet viseli. Tramini és olaszrizling, mindkettő abszolút csúcskategória.

De most vissza a konkrét borunkhoz, a 2020-as grašachoz, azaz olaszrizlinghez. A Quet grašacok korábbi évjáratai is azt mutatták, hogy érlelésre szánták a borokat. És a 2020-as különösen bizonyítja. Világos aranysárga szín, érett, de mégis gyümölcsös illat, amelyben sárgabarack és alma érezhető. Kortyban telt, gazdag, jó savakkal, van benne fehér őszibarack, érett alma, némi körte és sózott citrom. A gyümölcsös édesség nem megy túl a félszárazság határán. Élénk szerkezet, elegáns és hosszan tartó, ásványos zamatok. Hosszú lecsengés és még tovább tartó érlelési potenciál. 90/100 pont.