Hogy áll a szüret? Milyennek látod az idei évjáratot?

A fehér fajtákat már leszedtük, és bent van a pincében a kadarka meg az alap merlot-nak való szőlő is. A cabernet franc és a kékfrankos betakarítása a jövő héten esedékes, a cabernet sauvignon marad a legvégére. Úgy tervezzük, hogy október 5. és 10. között be is fejezzük. Nagyon szép a termés, és egy kicsit gazdagabb is, mint tavaly, szerencsénk volt az idei évjárattal. Az utolsó hónapokban mindig éppen időben jött egy kis eső, nem égtek el a savak, jó a cukorfok, úgy érzem, a 2025-ös az elegáns borok éve lesz. 

Készülnek csúcsborok is? 

Szinte biztos, bár a nagy vörösöknek való szőlő még kint van a tőkéken. Emlékszem, a kétezres évek elején mindig olyan minőségű bogyókra vágytunk, amilyeneket mostanában szüretelünk. Gazdag, vastag, nagy alapanyag van a kezünkben, csak a piac mozdult más irányba… 

Az idei a 27. szüreted, nem most kezdted a borászkodást. Mesélj az indulásról!

Az 1999-es volt az első önálló szüretem, alig múltam 21 éves. Abban az évben halt meg az édesapám, attól kezdve járom a saját utamat. Hirtelen ment el, konkrét útmutatást nem kaptam tőle, de amit az együtt töltött évek alatt ellestem, máig nagyon sokat segít. Ő mindig azt mondta, az a legfontosabb, hogy a termés tökéletes legyen, és a mai napig ezt az elvet követem. 

Kik voltak a mestereid, kik segítették a pályádat?

Az én környezetemben nem voltak mentorok, mindig a saját utamat jártam, nem is nagyon kértem tanácsot senkitől. Próbáltam magam megtapasztalni a rosszat is, a jót is, és abból építkeztem. Már a középiskolában szőlészetet tanultam, aztán szőlész-borász mérnökként végeztem a gyöngyösi főiskolán, de a mögöttem lévő 27 év tapasztalat felér három diplomával. Eleinte, a kor divatjának megfelelően, én is hosszan érlelhető, magas alkoholtartalmú, nagy testű borokat szűrtem, és örültem, ha egy-egy jó évjárat ezt megadta nekem. A mostani klimatikus adottságokkal, jó hordóhasználattal, megfelelő feldolgozással és egy kis türelemmel már nem nehéz elkészíteni egy jó cabernet franc bort, viszont engem ma már sokkal jobban izgat, hogy egy elegáns kadarkát palackba zárhassak. 

Fotó: Ocsovay László

Ha visszatekintesz az eltelt bő negyedszázadra, mi volt a legnehezebb? 

A tökéletes piac kiépítése. Az, hogy megtaláljam azokat a kereskedőket, akikkel évtizedeken keresztül együtt dolgozhatok. Sajnos ahogyan a borászatnak, úgy a borkereskedésnek sincs tíz generációra visszatekintő hagyománya Magyarországon, nincs olyan, hogy én is azokkal a kereskedőkkel működöm együtt, akikkel a dédnagyapám elindult annak idején. Magamnak kell megtalálnom az utat azokhoz az értékesítőkhöz, akikkel egy megfelelő piaci szegmensben büszkén és eredményesen dolgozunk együtt, és ez sokkal több energiába telik, mint egy jó bort elkészíteni. 

Voltak, vannak szép sikereid, komoly díjaid. Melyeket tartod a legfontosabbnak a pályád alakulása szempontjából?

Két alkalommal, 2008-ban és 2011-ben is elnyertem a Legeredményesebb Ifjú Borász címet a szekszárdi hegyvidéki borversenyen. Azt hiszem, egyedül nekem sikerült duplázni, pedig Szekszárdon az én korosztályomban nagyon sok a tehetséges borász, úgyhogy erre igazán büszke vagyok. És persze minden díjat fontosnak tartok, amit a boraim a különböző versenyeken szereznek. Örülök, hogy bekerülhettem a Népszabadság Top 100 Bor válogatásba, amit annak idején te szerkesztettél, és hogy a 2020-as Kadarka Válogatás borunk felkerült a Magyar Borszakírók Köre Super 12-es listájára. A Könnyűszél Bikavérünk és a kadarkánk is volt már az Országház Bora, és szinte minden évben begyűjtünk egy-két aranyérmet a nemzetközi versenyeken. Ezek fontos visszajelzések, mert egyrészt azt mutatják, hogy jó úton járunk, másrészt igazolják, hogy ha egy-egy fajtára komolyan figyelsz, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.

És te most melyik fajtára figyelsz?

Nálam a Kárpát-medencei fajták kerültek fókuszba, vagyis a kékfrankos és a kadarka. Nem könnyű, mert a magyar piac még mindig a két cabernet, a merlot és a syrah bűvöletében él, így aztán mi sem engedjük el a világfajtákat, de telepíteni kadarkát fogunk. Érdekel, hogy mit lehet kihozni a fajtából, ha variálok a klónokkal, más alanyra oltom őket, vagy más dűlőbe, más fekvésbe ültetem. A következő kísérleti alany pedig a kékfrankos lesz, mert úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi itt magát. Hálás, nem rothadékony, nem lágyul le, megtartja a savait. Olyan kékfrankosok készülnek Szekszárdon, hogy mindenki a csudájukra jár. 

Szerinted mi kell most a fogyasztóknak? Mit iszik az ország és mit a világ?

Úgy tűnik, hogy a komoly, nagy testű vörösborok divatja leáldozóban van, helyettük a könnyebben értelmezhető fehérek, és a buborékos borok kerülnek előtérbe. A fiatalok sajnos egyre kevésbé isznak bort, de ebben mi, borászok is hibásak vagyunk, mert méregdrága cabernet fajtákkal akartuk megnyerni őket, pedig a könnyű, üde, megfizethető borokkal nagyobb sikerünk lett volna náluk. Ráadásul az egészségtudatos szemlélet miatt az alkoholt most kikiáltották fekete báránynak, pedig ezer kártékonyabb italt fel tudnék sorolni, amiben ugyan alkohol nincs, viszont van tartósítószer, színezék, aroma, ami szerintem legalább annyira árt, mint a szesz. A bor tiszta, természetes ital, és sok ezer éves hagyományra tekint vissza. A nagyszüleink generációja naponta ivott egy-két pohárkával, és vígan éltek 80-90 éves korukig. Nem a bor, hanem a borozás a lényeg, a beszélgetések, az együtt töltött idő a pohár mellett. Ezt nem lenne szabad száműzni az életünkből. Inkább tanítsuk meg a fiatalokat a mértékletes fogyasztás előnyeire.  

Fotó: Ocsovay László

Azt mondod, hogy a buborékos italok egyre népszerűbbek. Jól tudom, hogy nektek is van már pezsgőtök? 

Van, igen, bár nem ez a fő irány. Chardonnay-pinot noir házasítás, 18-24 hónapig seprőn érlelve. Az alapbort én készítem, a pezsgősítést Pelle Lászlóék végzik Tokajban. 2021-ben volt az első évjáratunk, 3 gramm dozázzsal, és annyira szerették a vendégeink, hogy 2023-ban is elkészítettük, de ezúttal brut nature változatban. 12 fokon erjesztettük, hogy finom legyen a buborékszerkezet, az alkoholtartalma 12,5%. Mindössze 1455 palack van belőle, és Rinascimento néven kerül forgalomba, ami újjászületést jelent.  

Úgy hallottam, hogy lapul a pincédben egy titkos favorit, egy kékfrankos, ami hamarosan megjelenik majd a piacon… 

Igen, kijövünk egy izgalmas kékfrankossal a 2024-es évjáratból. Burgundi palackba tesszük, most készül a címkéje, de a nevét még nem árulom el. Szeretnénk felépíteni egy Kárpát-medencei brandet, ez lesz az egyik tagja. Nagyon izgulok, remélem, jól fogadja a közönség. 

Ha valaki figyeli a közösségi médiát, láthatja, hogy rengeteg rendezvényt tartasz, szinte minden hétvégére jut valami program. Ez a jövő útja?

Jó lenne tudni, hogy mi a jövő útja, de tapasztalataim szerint a gigarendezvények mostanában kevésbé látogatottak. Fogalmam sincs, hogy ennek mi az oka, talán egyre több az ilyen program, és eloszlik a tömeg, vagy az emberek nem engedhetik meg maguknak a fesztiválozást, mert nincs rá keret, de a lényeg az, hogy a kis rendezvényeink viszont mindig telt házasok. Úgy érzem, hogy az emberek szívesen jönnek hozzánk, szeretik ezt a helyet a maga különleges atmoszférájával, és gondolom, hogy a boraink is ízlenek nekik, különben máshol vernének tanyát. 

Szerinted hol fogsz tartani tíz év múlva?

A területem nagyjából ugyanúgy 10 hektár lesz, mint most, vagy egy kicsit kisebb. Növekedni nem szeretnék. Bízom benne, hogy az exportunk elmozdul a jelenlegi 5%-ról, és meg sem áll a 30-40%-os szintig. Jelenleg az angol piacra szállítunk, és most vitt el egy raklapnyi bort tőlünk az új amerikai partnerünk, de növelnünk kell a célországok számát, és ez bőségesen ad munkát az elkövetkezendő évekre. Egyébként pedig bort készítek és vendégeket fogadok, ahogy most is, mert őszintén remélem, hogy akkor is lesznek majd olyan emberek, akik szívesen kóstolnak kadarkát, kékfrankost és bikavért Szekszárdról.