Vannak borok, amelyek vakon is levehetünk a polcról. Ismerős címke, fajta rendben, az évjárat szinte érdektelen. Nem csak a boripar tömegtermékei hozzák ezt, de vannak olyan típuskedvenceink is, amelyek kisebb műhelyekben készülnek. A magyar éttermek jórészében a merlot rég és talán most is a Heimann Merlot-t jelentette. Már kapható a 2011-es évjárat.

Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!

A borversenyek kérdésében természetesen mindannyiunkban él egy kis szkepticizmus. Akik gyakorta kóstolunk, tudjuk, hogy a bor hogyan változik, alakul, fejlődik, netán esik szét. A borversenyen adott 5-10 percben kell teljesítenie egy bornak. De hát van ez mással is, ha más nem lát, én is megugrom a dupla Rittbergert, de közönség előtt még sosem sikerült. A nemzetközi versenyekben az a jó, ha van néhány olyan borunk, amelyik jól szerepel, mert akkor talán határon túl is felfigyelnek, hogy van magyar bor, majd aztán félóra múlva megint elfelejtik, de legalább addig ott voltunk a kollektív tudatban. Meg aztán azért is jó egy-egy külhoni arany, mert akkor plecsnizni lehet a bort és marketingelni ezerrel. És ez így van rendjén, kivetnivalót én nem találok benne.