A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.

Egyre több bor gyűlik össze idehaza, amióta nincs kedvem egyedül megbontani egy palack bort. Csak társaságban kóstoltam az utóbbi hónapokban, de azért azt nem álltam meg, hogy amerre jártam, ne vegyek egy-egy palackot. Úgyhogy most elkezdtem „selejtezni”, vagyis a régebbi évjáratok féltett darabjait akár egyedül is megbontom hetente egyszer-kétszer. Most, hogy a szerkesztőségünk átköltözik a szomszéd utcába, lényegében nyugodtan kóstolhatok, már nem kell nap mint nap hat és fél kilométert hazavezetnem. Felvilágosodásom és eme tény örömére azonnal ki is húztam a dugót egy Heimann Családi Birtokról származó Szekszárdi Kadarkából: az évjárat 2007. 

Fiatal szekszárdi borászok rendezték meg az Iván-völgyi Kadarka Túra rendezvényt, idén első alkalommal. A pincékkel tarkított szőlő-völgyben ezúttal kényelmes sétákkal lehetett szüneteket iktatni a kóstolások közé. Mi is beugrottunk, és benyomásaink alapján bátran jósolhatjuk: ez a program nagyon be fog indulni. Jövő júniusra se tervezzenek helyette más programot!