Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk. 

Az egri fehéreket én személy szerint sokszor izgalmasabbnak tartom, vörösben ritkábban jut nagy élmény, bár ezt kritikusaim szerint a délhez szoktatott száj okozza. Biztos. Ennek ellenére akadt vörös, nem is egy, kedvemre való. Most is, ahogy a múltkori bikavér-kóstolón is. A fehérek után, a második részben a vörösök jönnek. Meg két édes a legvégéről.

Amikor egy Bordeaux-kóstolót terveztünk be az idei borszakkörök menetrendjébe, még nem számoltunk a Lidl-akciókkal. De jól jöttek, körbekérdeztem persze előtte a boros ismerősöket, majd osztottam-szoroztam és a borok felét itt vettem meg, a másik felét meg a Bortársaságtól rendeltük. Akadtak ismeretlen pincék és Cru Bourgeois pincészet is, vakon kóstoltunk, a végén néhány ár okozott meglepetést.