A múltkori cabernet franc sor elé betettünk pár felvezető tételt, amíg összejön a csapat és hogy összehangolódjunk kicsit. A négyből egy dugósnak bizonyult, egy korrekt volt, de nem maradandó, míg két borról külön is írnom kell, mert szívesen újrakóstolnám őket bármikor.
Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.
A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)