Vasárnap este nézegetem a borhűtőt. Egy pohár vörösbor esne most jól. Persze mind olyan bor van itt, amit szánok valamire. Hogy eljön-e a pillanat, nem tudom, de a borokat illik meginni. Lehetőleg akkor, amikor a legjobbak. Kissé félve választottam ki a 2007-es zweigeltet, hátha már túl régóta őrizgettem. De nem.

Azon a héten, amikor világművelt blogtársunk egész hetet szentel Villánynak, mi csak a vörösborfesztivál apropóján foglaljuk össze, mit is jelent nekünk ma Villány. Vajon Villány csak az általános iskola volt, ami felnyitotta szemünket, akarom mondani borivó szánkat, de utána már arra se tartjuk érdemesnek, hogy emlékezzünk a padtársak meg tanítók nevére? Vagy Villány egy szívós kis borvidék, ami hatalmas léptekkel tört élre, majd megpihent és körülnézve nekilátott a finomhangolásnak? Kapcsoljuk fel a villanyt, srácok!

A bajai kadarka kerekasztalon kaptam ezt a palackot, Gál Lajos mellett kóstoltam végig az első félidőt, de a hosszúra nyúlt ebédszünet végét nem tudtam kivárni és időre vissza kellett érnem Pécsre. Viszont egy palackot kaptam az egri kadarkából, most jött el az idő kibontani.