Visszatérő rémálmom, hogy egy hideg téli napon sétálok Tokaj belvárosában, elmegyek a katolikus templom és a kínai üzletek kirakatai előtt és annyira de annyira vágyom egy pohár aszúra, de minden zárva van. Aztán felébredek és a valóság majdnem ilyen…
Pohl Péter már az egyetemről egyből a Sauska borászatba került, hogy aztán egészen fiatalon legyen az egész birtok igazgatója, Villánnyal, Tokajjal és Budafokkal, pezsgővel és aszúval, Villányi Franccal és tokaji sárgamuskotállyal együtt. Eközben viszont megmaradt ugyanannak a szerény sváb gyereknek, aki mindig is volt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elbizakodott borszakíró, aki azt hitte már mindent látott. Aztán betért egy kávéra Tarcalon a Myrtus Winebar-ba és megakadt a szeme egy palackon…