Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

Bár még most is sokszor foglalkozunk azzal, milyen volt Európa Kulturális Fővárosának lenni, talán kevesebbet tudunk arról, merre van éppen az aktuális európai kultúrközpont. Az idén a szomszédba költözött a cím: a szlovének második legnagyobb városa, Štajersko székhelye, azaz Maribor lett az aktuális EKF. Van még egy ok, amiért ellátogattunk ide, mégpedig az, hogy Péccsel ellentétben, ahol marginális volt a bor és gasztronómia kreatív becsatolása a projektekbe, itt az egyik legizgalmasabb téma a város gazdag borgasztronómiai kínálata, annak fejlesztése és előtérbe helyezése. Íme, egy kis ízelítő a kínálatból.

Szlovén barangolásaink alkalmából volt persze kötelező természeti örökség és kultúrtáj, miegyéb. Postojna Szlovénia talán legismertebb barlangja, kisvasúttal, sok turistával. A Škocjanske jame az UNESCO világörökségi listáján szerepel vagy 25 éve, sokkal védettebb, sokkal vadabb és izgalmasabb. Lipicában mi mást néztünk meg, mint a lipicai ménest, a lipicai lovak eredeti származási helyét és egy igazán új, interaktív kiállítást, gyerekekkel is ajánlott, valóban jó időtöltés. Ha szeretjük a korosodással fehéredő, gyönyörű lovakat. Aztán egy kertkövetkezett, amely a karsztvidék, a Kras egyik kis díszkertje, a londoni kertkiállításra készült, díjat is hozott el. Az eleredő, majd hosszasan szakadó esőben (itt március óta nem esett egyébként) annyira nem nézelődtünk sokáig a Pepa’ Karst Gardenban.