Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?

Hozzájutottam nemrég néhány karton régebbi évjáratú borhoz. Nem nagyon régi persze és nem tudom, hogy tárolták, nem tudom, mi történt velük az elmúlt években, a legfiatalabbak 2007-ből vannak, a legidősebb 1989-es volt. A Villányi borvidéken termettek, javarészt. Szétbontottam őket, tematikusan kóstoljuk végig pár este alatt. Nem mérvadó, nem perdöntő, csak játék, csak tapasztalat.

A Budavári, Budapest, azaz A borfesztivál minden év szeptemberében ezrek zarándokhelye. Idén szerencsére az idő is kedvezett a kiállítóknak és vendégeknek egyaránt, a Pécsi Borozó az első napon, csütörtökön kóstolt négy fős kis csapattal. Három irányból kerítettük be a pincészeteket, olykor akadnak átfedések a kóstolt borokban, de azért izgalmas olvasmány a páros beszámolónk. A harmadik irányzatot a sofőr képviselte, akinek ásványvizes és szódás kalandjait ezen a felületen nem publikáljuk…