Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?
A PTE Bora kitüntető címre idén is mind a négy - pécsi, szekszárdi, tolnai és villányi - borvidékről érkeztek nevezések, 10 pincészetből összesen 16 bort indítottak a versenyen a boros gazdák. A két kategória-győztes végül a Lajvér Borház 2012-es évjáratú Cabernet Sauvignon Selection minőségi száraz vörösbora, valamint a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének 2015-ös évjáratú félédes Cirfandlija lett. Ugyanakkor a vörösbor verseny igen szoros ponteredményére tekintettel az egyetemi zsűri egy különdíjat is átadott, és „Jubileumi Különdíjjal” jutalmazta a hőgyészi Horváth Pince 2012-es évjáratú Madarász Cuvée borát.
A cirfandli kapcsán már régóta tervezek írni egy cikket, tipikus példája a kereslet és kínálat teljes összehangolatlanságának. A cirfandli a Pécsi borvidék egyetlen fajtája, amivel azonosítani tudják, ami egyedivé teszi, és amire van (és még bőven generálható) jelentős kereslet. Mégsem akarják termeszteni, tisztelet a kisszámú kivételnek. Hogy miért?