Az egész igazából tesztüzemnek indult: gondoltam, bemérem magam a tokiói tömegközlekedéssel kapcsolatban, mielőtt megérkeznek a Barátaim Magyarországról, mert amikor először láttam a nagyváros metró/vasút hálózatának térképét, csak annyit mondtam: – No, thank you! Aztán egy eseménytelen hétvége éppen alkalmasnak tűnt arra, hogy feldobjam egy tájékozódási versennyel, meg mondjuk egy elfogadható kávézó felhajtásával; akkor még nem gondoltam, hogy végül egy gasztronómia kalandba bonyolódom… Persze nincs okom meglepődni, hiszen az emberek túlnyomó többséggel gasztronómia és/vagy szerelmi kalandokba bonyolódnak…

Jó nekünk, hogy van magyar Gault Millau. Ha másra nem, legalább van miről beszélgetni, hetekre ad muníciót, mit hogyan ítéltek meg, milyennek látszik közelebbről-távolabbról egy-egy hely, bor, söröző. A legfrissebb kiadásból az derül ki, hogy Baranyában egész jó a helyzet, tegnap egy budapesti szerkesztő rá is kérdezett, hogy miért nem vagyunk elégedettek. Mert mindig jobbat és többet szeretnénk, természetesen. No de lássuk, kik is az idei díjazottak.