Első szippantásra mintha málnalekvárral megkent friss sütemény volna, csak tömény gyümölcs, semmi cukor, ma elsétáltunk egy kemencés aszalvány-stand előtt a pécsváradi leányvásáron, az aszalt goji-bogyónak volt talán ilyen illata.

Aztán, ahogy szellőzik, egyre mélyül, kicsi bőr, kicsi tejespite, de alapvetően bogyós gyümölcsök. Vörösáfonya, aszalt ribizli, csak szagolgatom itt már percek óta.

Pedig beleinni is jó, ribizli, meggy, de szilva is felbukkan, sőt némi szilvalekvár a korty végén, de nincs punnyadtság, vagy dzsemes édesbe fordulás. Viszonylag élénk savgerinc óvja ettől, van súlya is a kortynak, tannin pont elég, hordó érezhető, a szerkezet még teljesen jól működő.

Van úgy, hogy csak a kortyra figyelek, jegyzetelni elfelejtek, belekavarodok a borba. Most is így telnek el percek. Be kell pótolnom, vissza kell idéznem.

Addig olvasgatom a címkét, a déli fekvésű Gyűszű-völgydűlő öreg tőkéiről szüretelt zweigelt 4 hónapot töltött el nagy tölgyfahordóban. Nem úgy tekintenek rá, mint sokan, ahol nem kapja meg a figyelmet a fajta. Az osztrákok egyre inkább erre koncentrálnak, már olyant is olvastam, hogy nagyobb potenciált látnak benne a kékfrankosnál.

Hogy így van-e, nem tudom, de ez a bor meggyőzött (ismét, mert azért volt már 2-3 kiváló zweigelt az előéletemben) arról, hogy egyrészt figyelni érdemes rá, hogy másrészt készíthető belőle érlelhető bor, ami még hét év után is energikus.

Könnyed, gyümölcsös bornak mondja a címke, de ez bőven több annál. Gyümölcsös karakteréből sokat megőrzött, talán még gazdagodott is, könnyen iható, és itatja is magát, de nem egyszerű, nem egysíkú, nem unalmas egy percig sem. Nem "nagy bor", de nem is kell a nagyság mindenkor. Jó bor. Ezt biztosan tudom. Közel két órája barátkozunk, ennyi idő alatt lepereg az álarc.

A bort dekantáltam, nem sokáig, egy órát se volt a dekanterben, mikor türelmetlenül megkóstoltam. Aztán még egy kis idő, amíg az első pohár elfogyott. És bizony volt második is.

Van idő, amikor az ember, sok bort követően, már néha szinte munkának érzi a kóstolást. Hogy megint meg kell kóstolni egy vagy több bort. Általában inkább többet. De aztán jönnek borok, amik visszaadják a reményt, hogy ez nem munka, ez az élet maga. Ez a dohányosba forduló, gyümölcsös, koncentrált meggyes, érett zweigelt, most pont ez kell hozzá. 89 pont, ****+