A bor 2010 februárjában került a poharainkba, hivatalos tesztelés alkalmából és kisebb-nagyobb meglepetésre megnyerte a kadarka kóstolónkat, 90 pontot adtunk neki akkor, nem kis teljesítmény egy kadarkától, amit így indokoltunk: „Elegáns, szép illatú kadarka, kellemes fűszerekkel és lassan kibontakozó tercier jegyekkel. A szájban gyönyörűen egyensúlyoz, szerkezete kifogástalan. A zamatában még mindig élő gyümölcsök és lendületes, élettel teli savkészlet köszön vissza. Nagy testű, de nem túlzóan vastag ital, nagyon szépek az arányai, nem veszti el ivósságát. Szépen melegít, hosszú és még percekig megtölti a szájat. Nagyszerű kadarka!”

Jelentem, még mindig öröm inni. Megkóstoltam, ahogy azt kell, szagolgattam, pörgettem, nyelvemmel forgattam a kortyokat, de legvégül arra a sorsra jutott, amire a készítői szánták: jóízűen, jó hangulatban megittam.

Már nyitáskor sem volt benne semmi fáradékony illat, ráadásul egyre szebben nyílt. Nem az a huszas bombázó, de még van benne energia, van benne tűz és lendület. Azt is írhatnám, hogy megújulás is, mert szokás azt mondani, hogy a kadarkát igyuk meg fiatalon. Ez a bor kérem fiatalon sem volt kifogásolható, most meg egyenesen remek. Telik, múlik az idő, palackban és pohárban is egyre fűszeresebb, egyre bujább illatok bontakoznak ki, a korty gazdagsága fokozódik, a tercier jegyek kibontakozása gomba, dohány, némi húsosság, szinte harapható. A pohár is akár, mert egy idő után mulatni van kedvünk ettől a bortól.

Úgyhogy, ha netán van még belőle, elő vele, bontsuk meg, hagyjunk neki időt, ha nincs időnk, akár azonnal is élvezhető. Kiváló példája annak, hogy egy könnyedebbnek szánt bor is élményt tud nyújtani akár ennyi idő után is. Sőt, szerintem pár év még bőven van benne, de ha most ilyen jó, mire várjunk? És természetesen a kilencven pontot helyben hagyom…