A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.
Ebéd mellé, amit ma Dinnye Úrral az Enoteca Corsóban fogyasztottunk el, ahova a ponty miatt mentünk, de végül megalkudtunk az édes-savanyú csirkében, a ponty kevésnek, az érdeklődés soknak találtatott, szóval ebéd mellé, után bort is kértünk. Ebéd után ugyanis még volt szabad húsz percünk az élet apróbb szépségeinek kitárgyalására, ehhez a napi borkínálatból a 2009-es Heimann Kadarkát választottuk. Az Enoteca földszinti delikátboltjában kibővült a borválaszték, palackosan vagy háromszáz tétel listáztak be, van itt Orsolya, Ráspi, Demeter Zoltán, Losonci Bálint, Iványi Zsófi, végignézni is sok volt. Nem feltétlenül olcsó, de izgalmas választék, a kézművesnek mondott borok tekintetében párját ritkítja kicsit városunkban. Napi nyolc bort bontanak, a borok cserélődnek, mi a kadarkát gondoltuk megfelelőnek, az ebéd jellege miatt is és igazunk lett, bizony. Kellemesen volt fűszeres, aztán édeskés jegyek erősödtek fel, cseresznyés-szilvás piték rémlettek fel. Élvezetes pohár bor volt.
A nap további részében még vagy tucatnyi takarítatlan utca gyalogos felderítése után úgy döntöttem, hogy este megérdemlek egy pohár jó bort, s ha már szekszárdival indítottam, legyen az a folytatásban is. A borhűtő Németh János 2008-as cabernet franc-ját ajánlotta, én elfogadtam. Szégyenszemre alig találtam dugóhúzót. A borklubban lenyúlták a Polgárost, a Vylyanost, a nyúl a kocsiban maradt, a hűtőmágneses a szerkesztőségben dekkol, a kedvencem meg néhány hete végleg megfáradt. Szerencsére Lilla eszébe jutott, hogy van egy ajándékdobozom, sosem használom, de van benne céleszköz. És volt.
Bontottam is. Egy éve is, hogy utoljára kóstoltuk ezt az évjáratot, azóta már a kilences jött velünk szembe többször. A nyolcasnak most valahogy simább az arca, kikerekedett, tán még pocakot is engedett. A harsányság eltűnt, helyette illatban erőteljesen édes gyümölcsös és ugyanakkor mintha sós is lenne. Egy éve azt írtam róla, hogy izgalmas a grapefruit és a feketecseresznye, a csokoládé és a sós karamell együttes jelenléte. Ezt most is fenntartom. Sűrű bor, nagyon koncentrált ízekkel, a fűszeresség, a gyümölcsösség és a fa hármasa gyúrja egymást minden kortyban, mikor éppen melyik diadalmaskodik. A korty összességében éppen elég dús, éppen elég kerek - izgalmas és összetett.
A második pohárral már akkor fogy el, amikor befejezem a szöszmötölést a számítógépen. A nap is így kerek.