Újranyitott Kaposvár legreprezentatívabb szállodája, az 1911-ben épített Hotel Dorottya. A mai kornak megfelelően négycsillagosra rekonstruált szálló a régió legszebb báltermével rendelkezik, amit pécsiként is kénytelenek vagyunk elismerni. Ide invitáltak bennünket az első saját szervezésű rendezvényükre, ami egy borpárbaj volt Heimann Zoltán és Légli Ottó között. Mindketten túlélték, nem kell aggódni, ráadásul mi élveztük a délutáni kóstolót, a részletekről a hajtás után.

Van az úgy, hogy ünnepelni is szakítunk időt. Tettük ezt szombaton is. Az ünneplés nem elmélyült kóstolás, hanem ünneplés, boldogság, öröm és zene, tánc és beszéd, étel és bor, ahogy mondani szokás: két végén égetjük ilyenkor az usb-t. Jegyzetfoszlányok, emlékdarabkák szombatról.

A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.