Nem hiszem, hogy van még egy szőlőfajta, amely annyira rövid időn belül ért a csúcsra és lett egyszerre francia és világfajta, a vörösborok között mindig kiemelt helyen jegyezve, hiszen (majdnem) minden borász vágya egy igazán karakteres, jó cabernet sauvignon. És ezzel fogyasztóként is egyet tudunk érteni.

Aki ismer, tudja, nem vagyok a friss, primőr borok harsány prófétája, mégis valaki okból minden évben érdeklődve követem a „kié az év első bora” versengést, amelyhez az idei évjárat sikerrel hozzájárult, előrehozva a korai fajták szüreti időpontját. Kóstoltam már augusztusban idei irsai olivért, most egy vadonatfriss, pénteken piacra került villányi rozé került a pohárba.

Az úgy volt, hogy nem is megyek Etyekre csütörtökön, az autóm szervízbe került, a tervezett utastársam Hévízre tette át a startmezőt, lemondtam már arról, hogy eljutok a Hungarian Wines által szervezett Gettogetherre, azaz az első magyar online borszakírói verseny díjkiosztójára. Be is hűtöttem egy etyeki bort még délelőtt, hogy akkor este azzal vigasztalódom. Aztán mégsem így alakult, kiderült, hogy lesz fuvarom, én Etyeken kóstoltam, a bor a hűtőben maradt. Tegnapig.