A cabernet sauvignon ma a csúcson van, tisztelt és utált egyszerre, de az egyik legelterjedtebb kékszőlő az egész világon, ez tény. Összesen 260 ezer hektáron termesztik, a legkiemelkedőbb borvidékek Bordeaux, Toszkána, Napa-völgy, az ausztrál Coonawarra vagy akár a chilei Colchagua-völgy. Franciaországban, az őshazában hatvanezer hektárt találunk belőle, ennek 60 százaléka Bordeaux-ban van.

A fajta is valószínűleg itt alakult ki, korábban azt hitték, hogy a biturica fajta leszármazottja, de 1997-ben a kaliforniai Davis Egyetemen bebizonyították, hogy a DNS alapján bizony a cabernet franc és a sauvignon blanc gyermeke. A cabernet sauvignon csak a 18. század végén került a köztudatba és a francia látókörökön túlra, de a huszadik század elejére már a toplista élére kúszott.

Ma a cabernet szó a világon mindenütt ezt a fajtát jelöli, noha van még pár cabernet-előd és leszármazott. A szőlő legjellemzőbb tulajdonságai a kisméretű bogyó, és ennek következtében az egységnyi mustra jutó, az átlagosnál magasabb héjmennyiség. A vastag héj is jellemzi, ami jól jön a szőlészeknek, hiszen a fajtát ellenállóvá teszi a rothadással szemben, például nedvesebb klímán is jól termeszthető.

A széles körű termesztés ellenére a magas minőség természetesen ritkán érhető el, a fajta a meleg klímát szereti igazán, itt tud beérni, levetni minden zöld jegyet és gyümölcsösséggel, teltséggel lesz igazi csúcsbor.

Magyarországon még nem mindig ideálisak a termesztés feltételei, klímaváltozás ide, globális felmelegedés oda, a cabernet sauvignon még mindig nem érik be minden évjáratban. Mondjuk idén épp alkalmas volt az év arra, hogy nagy minőséget szüreteljenek a gazdák.

Jómagam nem is igazán kedvelem a Balaton és Szekszárd vonalától északra termő cabernet sauvignonokat, ritka kivételtől eltekintve nincs bennük igazán kiemelkedő élmény, tartalom és harmónia. Délen viszont alkalmas évjáratokban, talán minden másodikban szép borokat készíthetnek a borászok, ha nem túlozzák el a hordót, akkor jön elő a fajta igazi értéke.

A cabernet hosszabban érlelhető bor az átlagnál, így félre is teszek a kedvencekből egy-két palackkal és a tapasztalat igazolja az előfeltevéseket: túl korán isszuk meg legjobb cabernet sauvignonjainkat.

És itt van rögvest a példa. Hatéves cabernet sauvignon, Villányból.

Az illata szépen nyílik, igényli a levegőt, percek alatt változik, de ha fél órát kap egy pohárban (persze ehhez ultratürelmesnek kell lenni vagy belekezdeni egy fordításba és csak a közepén észrevenni a poharat a notebook mellett), akkor mutatja meg igazán a szépségét.

Érett, gyümölcsös, hordófűszeres. Feketeribizlis sütemény, kakaóporos hintéssel, leheletnyi zöldfűszeres, mentás-kakukkfüves felhanggal. Kortyban élő savak, még mindig van benne frissesség, lendület, élet. Jó gyümölcs, szeder, áfonya, meggy, mértékletes tannin és elég kerek, bársonyosság és fanyarság egyensúlya. Most megkívántam hozzá egy jó húst, egy ribeye mennyire jól passzolna ehhez az elegáns, a háttérben feszes izomzatú borhoz. De hát este tízkor már nem kezdünk el sütni, félre kell tenni egy fél palackot holnapra is.

Úgyhogy még egy pohárral belefér az esti kóstolgatásba. Most nincs semmi más, csak a bor. Meg is érdemli a fókuszt. Debreczeni Mónikával, a Vylyan birtokigazgató-tulajdonosával épp összefutottunk a Jókai téren, miközben ez a palack volt a hónom alatt. Állítása szerint ritka az ilyen jó cabernet náluk és elsőre illedelmesen mosolyogtam erre, de most meggyőződésből vallom vele én is. Megdöbbentően elegáns (és nagy) vörös 2012-ből.

Ehhez a borhoz türelem kell. Aki rohan, soha nem érti meg. Jó hőfokra kell temperálni, szellőztetni, lassan kortyolgatni. Egész estés palack. 92/100 pont.