Az Éless-házaspárhoz kötődő Szóló sztorija 2009-ben indult, amikor a tállyai gyökerekkel rendelkező Tímea (képünkön) egy kisebb szőlőterületet kapott, majd három évvel később a hobbit a férjével, Éless Tamással elkezdték továbbfejleszteni, további szőlőterületeket vásároltak, végül 2014-ben palackozták le az első borokat. A Szóló borai 7 hektáros területről kerülnek ki, több dűlőben (Dukát, Tökösmály, Bártfai, Hetény, Palota, Ötvenhold, Sípos, Vilmány) találhatóak a parcellák.

A hat boros sor egyrészt rendkívül jól volt ételekhez párosítva, talán csak egyetlen esetben éreztem azt, hogy nem erősítette egymást az étel és a bor, másrészt megmutatta azt is, hogyan gondolkodhatnak a borok készítői, a természetesség, a tradíció, a kísérletezés milyen kombinációban jelenik meg náluk.

A borokról több helyen jelent már meg részletesebb bemutatás, itt és itt és itt biztosan olvashatunk róluk, én azokról írnék pár sort, amelyek valami okból bennragadtak a memóriámban. Az első ilyen az 1945 számot viseli névként, ez egyébként egy 2017-es furmint, a Hetényi- és Tökösmály-dűlőből. Limitált széria, mint minden Szóló-bor, ebből mércén belül is kevés, alig 400 palack készült. Elegáns illat, kicsit csontosabb érzete volt a többieknél, az ásványosság-érzet erőteljes, sós-citrusos-fűszeres. Van mélysége, pedig még nagyon fiatal. Törékeny, mégis selymes textúrával az elegancia felé.

Aztán becsillagoztam magamnak a TANGO nevet viselő bort is, ami inkább izgalmas tapasztalás volt, mint az a bor, amit gyakran lenne kedvem inni. A 2014-es évjáratú Tango „három évet pihent a pince sarkában a Tökösmály-dűlőből szüretelt, hárslevelűvel színültig megtöltött, majd lezárt hordóban. Az elkészítéséhez az inspirációt a franciaországi Jurában készített, hártya (flor) alatt érlelt vin jaune adta, ugyanakkor fontos volt a Tokaji borvidéki tradíciók és a saját, tiszta vonalú borkészítési stílusuk megőrzése, amiben hisznek.”

A sajtóközlemény mondja ezt, én meg úgy éreztem, mint egy igazi, old school szamorodni kerülne a pohárba, erősmézes-diós oxidált aromatikával. Kevés az élénk jegy, inkább az érett-érlelt oldala került előtérbe. A rizottó, dió, alma, kéksajt fantázianevű étel jól harmonizált hozzá, vele a bor is kedvesebb lett. Izgalmas, más, érdekes kísérlet, hosszabb időt igényelt volna, hogy igazán összebarátkozzunk, de oda legmélyebbre befészkelte magát.

Nagyon tetszett még a PARLANDO, egy 2017-es furmint a Sipos-dűlőből. Mély, gyógynövényes-narancsos illat és íz, almakompót és vanília, krémes barack. Izgalmas, intenzív, erőteljes bor. Marinált fekete királyhal, uborka és avokádó volt hozzá, nem volt tökéletes, de mindenképpen voltak kapcsolódási pontok az étel és bor között.

Röviden összegezve: a borok mindegyike egyedi elképzelést tükröz, ami számomra még a kísérleti fázist mutatja, vannak kétségtelen erények a minimális beavatkozás mentén működő borászkodásnak, viszont talán nem volt olyan sem, ahol nem lett volna szépséghiba. Ez a rövid kóstolási időnek, a rohanásból érkezésnek, rohanásba tartásnak is köszönhető, mert ezekkel a tételekkel barátkozni kell, hosszasan, elmélyülten. Tisztelem a hozzáállást, az egyéni útválasztást, a kitartást és a terméket, a borokat is, mert mindegyiknek lehet helye, elsősorban jól megválasztott étel mellett. Biztosan kell még időt adnom egy-két Szóló-bornak, hogy alaposabban is megismerkedjek velük, addig is, aki néha letérne a megszokott ösvényéről, innen lehet választani új élményeket.

Fotók: Miklóska Zoltán
Köszönjük a Wineglass Communication meghívását.