Van, hogy a szerkesztő óvatlan és egy teljes cikk elszáll. És akkor jön az újraírás, ami gyötrelem. Mondhatnánk, hogy legalább átgondoljuk kétszer, mit is írunk le, meg összeszedettebb lesz a szöveg. De nem. Úgyhogy ilyenkor inkább tartunk egy jó nagy szünetet, feltöltünk egy receptet és akkor állunk neki ismét. Mert kár lenne nem megkísérelni visszaadni az első Gere Jazz fesztivál hangulatát, a júniusi programdömping egyik üdítő élménye volt ez a villányi este.

Amikor leparkolunk a Gere Crocus Borhotel előtt, ragyogó napsütés fogad minket. Villány az utolsó szép őszi napon, gondolom és amíg fotós kollégám a csomagokat racionalizálja a raktérben, a napsütéshez napszemüveget is keresek. Egy kávé és irány a határ. Duplacsavarunkhoz két Év Borászát szemeltünk ki: Gere Attilát, aki az elsők között kapta meg a legjobb bortermelőknek járó díjat és azóta is a legjobbak között tisztelhetjük, valamint Marijan Knezevicet, aki a Belje Pincészettel tavaly jutott a csúcsra, amikor is az Év Pincészete és Év Borásza díjat is megkapták Horvátországban. Egy Baranya két arca, a vörösboros és a fehérboros, a magyar és a horvát. Egymástól légvonalban húsz kilométerre. Egy kis izgalom van bennünk induláskor, hogy találjuk meg a közös nyelvet.