Berecz Stéphanie a tarcali Farkas-dűlőben a szamorodninak kint hagyott szőlőt ellenőrizte, amikor elértük telefonon. „Finomak a szemek, jövő héten szüretelünk” – mondta el a Kikelet Pince borásza, akivel nem csak az édes szamorodniról, hanem Tokaj helyzetéről is beszélgettünk. Cikkünk a 2019/4 lapszámban jelent meg.

„A szamorodnin keresztül fölvennénk a versenyt a világ valamennyi édes borával (…). Az aszút pedig egy még a mostaninál is magasabb pozícióba kell helyezni” – nyilatkozta Szepsy István néhány éve. Tokaj esetében gyakran esik szó a dűlőkről, a száraz borokról, a furmintról, az aszúról. A tokaji borvidék komplexitása sok szempontból elkényeztet bennünket fogyasztókat, így lehet, hogy történelmi bortípusok, mint a szamorodni, kikerülnek időnként a fókuszból.

Az ember fia a négy fal közé, karanténba zárva igyekszik elfoglalni magát. Ha eközben még borozhat is, hát nosza! Valahogy így születhetett meg a Pécsi Borozó szerkesztőségi tagjainak körében az a kezdeményezés, hogy párokba állva adjuk közre gondolatainkat egy-egy borvidék, régió két boráról. Számomra megtisztelő, hogy Ercsey Dániel padavanjaként Tokajról írhatok. Daniról tudvalevő, hogy a tokaji borok rajongója és kiváló ismerője, ezért kíváncsian várom, mit hoz édesfronton.