Nem túl gyakran fordul elő velem, hogy két palack bort napokon át kóstolgatok. Vagy elfogy, mert sokan vagyunk rá, vagy ott árválkodik egy ideig a hűtőben, aztán átadja a helyét egy újabb jövevénynek. Nem vagyok egy kifejezetten mennyiségi borivó, de ebben az esetben három nap alatt lassacskán kiüresedtek a palackok, kis külső rásegítéssel.
Egyetlen szőlőfajtára és a belőle készült borra épülő borászat – őrültség vagy jól átgondolt koncepció? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ, amikor egy októberi napon buszra szálltunk, és az immár megszokottá vált járványügyi előírások betartása mellett útnak indultunk Badacsony felé.
Ha nem is vagyok rajongó, néha nekem is jól esik meginni egy pohárral, mint most is, a feleségem által készített lecsó mellé. A kenyeret sajnos a boltban vettem, a házi kovászom nem halt meg, de nem is volt sosem, talán majd a következő életemben!