Az Etyeki Kúria 2016-os pinot noirja első kortyra nem igazán jött be, kissé hideg is volt még, tartózkodó és távolságtartó. Aztán olvasgattam tovább, a bor a pohárban maradt úgy 20 percet talán és mire újból belekortyoltam, már más világ fogadott. Kezdünk alakulni, gondoltam és mivel épp türelmes kedvemben voltam (ritka mostanában az ilyen), hagytam még pihenni, nyílni.

Addig utánaolvastam, hogy az Etyeki Kúria elsőként telepített pinot noirt Etyeken, 2001-ben kezdték és mára jelentős százalékát teszi ki a 27 hektáros birtoknak. A borvidék hűvösebb éghajlata, a mészköves, löszös talaj olyan adottságok, amelyek a pinot noirból kihozhatják a legszebb arcát.

A bor illatában cseresznye, piros bogyósok, nem konkrét virág, inkább mint amikor hirtelen belépsz egy pici virágboltba és a zöld illata szinte belep mindent. Itt azért csak félig, mert a gyümölcsösség és a fűszeresség is szépen alakul. Hűvösnek mondhatnánk inkább, csipkebogyósnak, kis karamellával, mindenesetre kedvünk támad belekortyolni, az kétségtelen.

Kortyban elég lendületes, sok piros gyümölcs, kicsi földesség, pörkölt magvak a háttérben, jó savak, vibráló savak, és elsőre meglepően határozott tanninérzet. Ahogy melegszik, úgy áll össze, úgy lesz kerekebb - túlmelegedni nincs ideje, annál gyorsabban ürül ki a pohár.

Már most is jó inni ezt a bort és biztos vagyok benne, hogy évek múltán is ezt mondanám róla. Nem a legvékonyabb, legfiligránabb pinot noir, de nincs benne délies túlzás sem, a test pont annyira kerek, amennyi báj kell bele. Szép a gyümölcsössége, nem takarja el semmi, a hordó, a fűszerek, az alkohol, a tannin szép keretbe foglalják.

Általában az a menő, ha több napon át kóstolják a bloggerek a bort, ez nekem most kimarad, mert ezt a palackot bizony elkortyolgattuk az este folyamán, de hát mi nem megmondó borszakik vagyunk, csak mezei borkedvelő újságírók, nekünk ez az etyeki pinot noir bizony 90/100 pontot ért meg.

Borítófotó: etyekikuria.com