Mivel épp időben érkezünk, a Hotel Dorottya rövid bejárása után - régi barátunk vesz itt részt igazgatóként a nyitás körüli ügyintézésben, a bevezetésben -, máris az asztalnál találjuk magunkat. Somogyország harminc borbarát eminense foglal itt helyet rajtunk kívül, nincs könnyű helyzetben a vendégcsapat kapitánya, Heimann Zoltán. A szekszárdi borász Viognier 2011 borával kezd, amire Légli Ottó egy 2010-es Chardonnay-val válaszol.

Légli Chardonnay 2010: Illatban a fa jön először, kicsit zavar is, de aztán pár másodperc pörgetés után a bor is előbújik. Kis hordófűszerességgel turbózott citrusok, alma és körte is, kortyban élénk savak, még élénkebb citrusos vonal. Élénk savak, üde, ropogós chardonnay, kicsit gyorsan ér véget. (Nálam: 85 pont)

Heimann Viognier 2011: Illata friss. Citrusok, grapefruit, barack. Érettség, ahogy kortyban is. Van teste, nem olyan könnyed, mint szokott volt, de a bodzaszörpösség, a kis csalán és az édes virágosság játékossá teszi. Van némi krémesség a kortyban, gazdag, dús zamatokkal búcsúzik. (Nálam: 86 pont)

A küzdelem szorosnak bizonyul, azonban a somogyi hátország hozza a biztos voksokat, összesítésben fordul a pálya és Légli máris vezet. Egy-null a házigazdának. De máris érkeznek a rozék. Egyikük sem a rozéra alapozta a birtok jövőjét, mindkettő gazdánál viszonylag új jövevény.

Légli Rosé 2011: Pinot noir, kékfrankos és merlot. Illatban piros gyümölcsök, üdeség, élénk gyümölcsösség, tetszik. Kortyban kis disszonancia. Tiszta ízek, vannak gyümölcsök, kis tuttifrutti, de mintha némi maradékcukor kerekítené a kortyot. Kellemes, vannak savai, mégis lágy, elkortyolgatós bor. (Nálam: 83 pont)

Heimann Mammaróza 2011: Az illat elsőre zárt, fedett, ráadásul kicsit fülledt. A korty sokkal tisztább, kedvesebb. A merlot hozza a húsosságot, a kékfrankos visz bele némi lendületet. A szénsav itt kellemesen üdítővé, könnyedebbé teszi a bort. Összességében nem tiltakoznék ellene, de nem ez a stíl lesz a kedvencem rozéban. (Nálam: 83 pont)

Döntetlenre hozom ki. A közönség lokálpatriotizmusa a nyílt kóstolás miatt némileg befolyásolja a meccset, a partvonalról egyre többen buzdítják hangosan Léglit, így ellensúlyként asztaltársaságunk átvált Heimann, Szekszárd! rigmusok skandálásába. A publikum sem tud dönteni, így két gyors gól mindkét kapuba, az állás kettő-egy Léglinek. De majd a vörösök, csillan fel a remény sugara az egyenlítésre.

Légli Merlot 2009: Illatban hűvös, de elegáns benyomást kelt, bordós tónusok, abszolút hozza az északi merlot karaktert. Kortyban azonban nem is egyet lép hátrébb, az üdeség átvált alkohol-túlsúlyba, ehhez kis kesernyésség párosul. Nekem kis gyógyszertárasság is szorult bele. (Nálam: 82 pont)

Heimann Merlot 2009: Melegebb, kedvesebb illatok. Piros gyümölcsök, frissen és édes befőttben, tiszta, telt, dús. Nincs kevés alkohol, de valahogy jobban viseli ez a struktúra, több az anyag. Több a gyümölcs, több az érettség. Sokrétű, karamelles gyümölcsök, csokis szilva, ráadásként mintha a kertben sétálnék, zöldfűszerek simogatnak. Tartós a korty. (Nálam: 88 pont)

A közönség sem gondolja másként, az egyenlítés a meccs gólja. Barátok, borászok, kedélyes döntetlen az első kaposvári borpárbajon. Majd’ megfeledkeztem róla, a nyitányon is volt zene, azaz ének, a Vivat Bacchus itt ismét visszatért és szórakoztatta bordalaival a nagyérdeműt.

Mi sajtokat kóstolgattunk addig, jó volt a választék, nem is maradt a tálon sok kocka. Úgy hallottuk, a május derekán nyíló étteremnek Várvízi Péter lesz a kreatív séfje, tanácsadója, jó stábot igyekszik összerakni, és a tulajdonosok szándéka szerint ez lesz Kaposvár első igazán gourmet étterme. Szurkolunk neki, az elsők között jövünk kipróbálni.

És jött a ráadás is, a borászoktól ezúttal, mégpedig vakkóstoló formájában. Egy fehér és egy vörösbor. Ennyit árultak el. Nekünk kellett kitölteni: borász, borfajta, évjárat. Mivel Heimannéknak egy fehérbora van, az már bekerült, a borászt beazonosítani nem volt nehéz. A vörösben egyértelműbb volt a történet (Heimann Kadarka 2009), a fehérnél azért agyaltunk mÁkos kollégával, ő elhamarkodta, én megfontoltam (Légli Rajnai rizling 2009) s a végén egyetlen telitalálatosként élvezhettem a perc dicsőségét, bár a telitalálat ajándékot ezúttal nem ért…

Vagyis azért kaptunk mindannyian, Heimann Zolitól a Barbár 2009-es verzióját kóstolhattuk meg zárásként. Ahogy zárni kell, nagyvonalúan, elegáns, remek borral.