A furmint vitán felül kedvenc fajtám. Ültetem, kapálom, szedem, iszom, s minden alkalommal az első élmény csodálatával fedezem fel magamnak. Gyönyörködöm a bakműveléses tőkék alsórügyes fürtjeiben, és arra gondolok, a furmintról csak költeményt lenne szabad írni, nem újságcikkeket. Van viszont a versekkel egy baj: a lírai nyelvet nehéz lefordítani (gondoljunk csak A vándor éji dala megannyi magyar kísérletére). Szóval József Attila és a furmint itthon világhíresek, legalábbis, ha a Tokaji Aszút és a más belőle készült természetes édes borokat kivesszük a képletből, és eltekintünk a célzott marketingkampányok részsikereitől, a párizsi, londoni, New York-i rendezvények szép látogatottságától. És vegyük ki most, mert minden érdemei dacára a furmint igazi arcát (arcait?) a száraz tételek képesek reprezentálni. Ennyit pedig (több mint kétszázat!) egy helyen nemigen van máskor alkalma kóstolni az elvakult rajongónak. Mi pedig rajongók vagyunk. Tokaj, Somló a furmint-favoritunk, de egyre többet iszunk a Mátrai, Pécsi, Balaton-felvidéki borvidékről, ráadásul Zalában is igen szép palackok születnek, hogy Sopront most ne is említsük (1517-ben az aszúsodás első írásos emléke éppen e környékről való). Szeretjük pezsgőnek és csendesnek, száraznak és „off dry”, hordós nagy testtel és csillogó reduktív tételként – soksávos autópálya a furmint aromatérképe, minden évjárat, terroir (sőt dűlő!) és borász másik sávba kormányozza, ha úgy hozza kedve.

Beszél erről kérdésemre Kézdy Dániel is, aki piaci szükségszerűségnek, de egyben üdvözlendő gyarapodásnak is tekinti, hogy egyre többen és több helyütt készítenek furmint-pezsgőt, nem csak gyöngyöző- és habzóbort, amelyekből szintén sok népszerű tétel kerül forgalomba. Miként azt is, hogy bár egyértelműen Tokaj-Hegyalja fő fajtája a furmint, a februári nagykóstolóra is időről időre gyönyörű borok kerülnek ki más vidékekről – idén is, mint korábban, határon túli pincészetek borászai is jelen lesznek, bizonyítva: a furmint nem szűken vett magyar, hanem Kárpát-medencei autochton fajta.

És akkor a mostanában sokat csalódott borfesztiváli közönségnek egy újabb jó hír: Kézdy Dániel kiemeli, a Furmint Február Nagykóstoló megtartotta szakmai jellegét, így a borokat kivétel nélkül az azokat készítő borász szakemberek mutatják be, hogy minden olyan kérdést megválaszoljanak az érdeklődőknek, amik egy boroscímke vagy webshop leírásából nem derülhetnek ki. A szakmaiságról árulkodó adat az is, hogy nincs még egy olyan hazai boros rendezvény, ahol – Kézdy szavaival – „ennyire magas lenne az egy borra jutó sommelier-k száma”. A törekvés ugyanis kétirányú: helyzetbe hozni a fogyasztót a furmint-téma aktuális állásával kapcsolatban, illetve helyzetbe hozni a borászatokat is, hogy célzottan a legértőbb és legadekvátabb közönséghez juthassanak el. Idézhetnénk a néhai Szaknévsor-szlogent: Aki kimarad, lemarad!

És kik maradnak ki? Az elmúlt években több mint kétszáz pincészet mutatta be furmintjait a februári kóstolón, a többség visszajáró vendég(látó), idén hét-nyolc debütánssal is lehet majd találkozni. Kiállítói fronton tehát bivalyerős a felhozatal (érdemes végigböngészni a névsort: 16. Furmint Február Nagykóstoló // 2026). Amit viszont a szervezők egyértelmű célként fogalmaznak meg, az a közönség fiatalítása. Talán ezt nem is kell túlmagyarázni: világszerte drasztikusan esnek a borfogyasztás számai – az ezzel kapcsolatos, hol ünneplő, hol kárörvendő, hol rekviemező hangokat csendesítsük most el –, és bár ezen belül arányosan a fehérbor, s köztük a furmint még úgy, ahogy tartja magát, szükség van utánpótlásra, mint bármely értelmiségi területen. A Furmint Február Nagykóstoló pedig kiváló alkalom arra, hogy széles spektrumon, értő bemutatás mellett ismerkedhessen meg valaki ezzel a páratlan fajtával. Ha meg már úgy gondolja, jól ismeri, rádöbbenhessen, mi mindent nem tud még róla. Erre kiváló alkalom, hogy az idei rendezvény tematikus fókuszában a dűlős borok vannak (hogy mennyire mágikus szó Tokaj-Hegyalján a dűlő, jól mutatja Alkonyi László legendás könyve: Tokaj – Dűlőmitológia).

Zárásként megkérdeztem Kézdy Dánielt, mit tekint az elmúlt másfél évtized legnagyobb eredményének. „Azt, hogy még vagyunk” – vágja rá. „Hogy volt a Covid, volt mindenféle válság, és mi még talpon vagyunk, és meg tudunk rendezni, és évről évre ilyen sikerrel tudunk megrendezni egy ekkora borszakmai rendezvényt.”

Mi is talpon vagyunk, úgyhogy találkozzunk február 26-án kora este a Hagyományok Házában – furmintra fel!

Jegyek: https://furmintfebruar.wineshop.hu/Page/furmintfebruar2026

FB Esemény: https://www.facebook.com/events/862916772827692

Időpont: 2026. február 26. 16:00-21:00

Helyszín: Hagyományok Háza (Budapest I. ker. Corvin tér 8.)

(Da Bibere)